Tasli

A 2020-as mozibezárások után tavaly a filmipar igyekezett mindent bepótolni, ám eközben az egyre nagyobb teret hódító és kevesebb kockázatot jelentő streamingszolgáltatók is igencsak megizmosodtak. Lassan, de biztosan átalakul Hollywood?

2022. 04. 03. 17:00
94th Academy Awards - Oscars Show - Hollywood
AWARDS-OSCARS/ Fotó: BRIAN SNYDER Forrás: Reuters
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az internetes rögtönítélő erkölcsrendészettel ugyanaz a baj, mint azokkal, akik rettegnek tőle: a felszínt kapirgálják, és nem szolgálnak valódi változással. Értsd: a szervezők hiába próbálták fiatalossá és haladó szelleművé tenni az eseményt, az összkép körülbelül olyan erőltetettre sikerült, mint a Szex és New York sorozat folytatása, amelyben minden szereplő kapott új színes bőrű legjobb barátot, és minden részben szó esik arról, miről és hogyan szabad beszélni. Az Oscar-gálán szinte minden tizedik percben elhangzott a reprezentáció kifejezés, a kiállás a különféle faji-nemi identitású kisebbségek mellett, kaptunk első siket színészt és első queer-afro-latina színésznőt díjazottként, és amíg kilencvenkét év alatt egyetlen rendezőnőnek ítéltek szobrot, most egymás után kétszer is hölgy kapta azt: Chloé Zhao után idén Jane Campion. A fiatalok figyelméért és a négyórás gála felrázásáért mindent bevetettek: kitalálták a közönségdíjat a legkedveltebb filmeknek, hogy a rajongók is örülhessenek, színpadra hívták a jubileumot ünneplő Keresztapa és a Ponyvaregény kultfilmek alkotóit, és még a koreai pop sztárjait, a tinikedvenc BTS zenekart is bevágták egy klip erejéig. Énekelt Beyoncé, volt rap, és még az elhunytakat felvonultató „in memoriam” szekciót is feldobták gospelkórussal és kölyökkutyával. Egyperces néma csendet kértek Ukrajnáért – vodkareklám előtt –, ám végül az erőfeszítések dacára sajnos mégis egy taslira fogunk emlékezni az egész bohózatból.

A filmes év durván a következőképpen zajlik: januártól márciusig az előző év lezárása folyik, ám eközben a Berlini Filmfesztiválon és a Sundance-en már lehet figyelni újdonságokra. Igazán Cannes nyitja meg a szezont: a filmfesztiválokon próbálhatnak szerencsét ugyanis a világ filmesei, itt adhatják el alkotásaikat a forgalmazóknak, és reménykedhetnek, hogy a kritikusok felkapják őket. Nyáron a stúdiók bemutatják blockbustereiket, azaz kasszasikereiket a nagy bevétel reményében, ősszel bedurvul a verseny: Karlovy Vary, Velence, Toronto, Los Angeles… Ilyenkor jön ki a díjvárományos mozifilmek zöme, majd december végétől elkezdődik a kalkulálás, az erőviszonyok kiértékelése: különféle kritikusi csoportok listái és elismerései, majd a filmes akadémiák és szervezetek gálái, amelyeknek koronája és végcélja az Oscar. Idén a Sundance-en, Amerika kifejezetten a legkisebbeknek esélyt adó független filmes fesztiválján nyert fődíjat Sian Heder CODA-ja, melynek címe a Child of Deaf Adults, vagyis a siket felnőttek gyermeke rövidítése. Az Apple rögtön lecsapott rá, és rekordösszegért megvásárolta ezt az egyébként nem eredeti történetet – hiszen a CODA a 2014-es francia A Bélier család remake-je – azzal az egyértelmű céllal, hogy streamingszolgáltatója is versenybe szállhasson az Oscaron, és ezáltal komolyan vegyék.

 

A streaming diadala

A terv sikerült, ez pedig egészen új trendet jelez előre. Idén történt meg először, hogy a legjobb film és a legjobb rendezés díja is a járvány alatt megerősödött, ráadásul befektetés – és bukás – szempontjából jóval kevesebb kockázatot vállaló streamingszolgáltatók által forgalmazott filmekhez vándorolt, hiszen A kutya karmai közt a Netflixen debütált. Az már csak hab a tortán, hogy a Will Smith nevével fémjelzett Richard király premierje után jó két hónappal máris az HBO-n landolt, vagy hogy több másik jelölt, például az olasz Paolo Sorrentino új rendezése, az Isten keze vagy az Elena Ferrante regényéből készült Az elveszett lány is Netflix-gyártás. Miután tehát a Disney bekebelezte a legnagyobb franchise-­okat, mint a Csillagok háborúja vagy a Marvel képregény-univerzuma, a kritikailag elismert, sőt művészfilmek játszóterét is meghódították a streamingszolgáltatók, és a kezdeti ellenállás, sőt bojkott dacára már nem csak jelölés szintjén szerepelnek. Ma már nemcsak az olyan, korábban elismert alkotók streamingpremierjeire figyelnek, mint amilyen Martin Scorsese (Az ír) vagy Alfonso Cuarón (Roma), hanem bárki beszállhat a versenybe.

 

Tehetséges maszkmesterek

Van azonban, ami nem változik. Oscar továbbra is szereti a kevés kockázatot vállaló történeteket, ennek ékes példája Kenneth Branagh­ önéletrajzi ihletésű, az írországi zavargások kellős közepén a politikát kínosan kerülő Belfastjának sikere vagy a könnyen befogadható és szerethető CODA. Nem veti meg a feldolgozásokat, lásd Spielberg West Side Storyja vagy az említett CODA, és végtelenül rajong az életrajzi filmekért: Smith a teniszsztár Williams nővérek édesapjának megformálásával, Jessica Chastain­ pedig Tammy Faye Messner tévés személyiség alakításával győzedelmeskedett a fő színészi kategóriákban. Nem meglepő tehát, hogy a közeljövőben jön majd többek között új Elvis-, Marilyn Monroe- és Bob Dylan-film is, és az sem, hogy a színészi teljesítményt Oscar előszeretettel a fizikai átalakulás mértékében méri. A maszkmester tehetsége sokat nyom a latban: Chastain viasz­szerű mű pofazacskói ugyanúgy mindent vittek, mint anno Gary Oldman felismerhetetlen Winston Churchillje. A felirat továbbra is tabu: egy-két nemzetközi film és alakítás továbbra is be tud kúszni az angol nyelvű mezőnybe, és noha el is tud érni némi sikert a vérbeli mozirajongók körében, ahogy tette idén Hamagucsi Rjúszuke Murakami Haruki Vezess helyettem című novellájának remek feldolgozásával vagy Joachim Trier A világ legrosszabb emberével, az Élősködők 2019-es elsöprő sikere nem indított sajnos „nyitási” mozgalmat.

Kérdés tehát, hogy a legelső ilyen vagy olyan hátterű díjazott személye mikor válik vajon csupán hozzáadott háttérinformációvá. Kellenek a történelmi győzelmek, kellenek elsők, de ilyen egoista, önfényező közegben nagyon jó volna, ha már túllépnénk a címkéken, és pusztán a mozi maradna. A mozi, amely összehoz és felemel, amely új világokat mutat meg, bármely kontinensen éljünk is.

 

Borítókép: Amy Schumer komikus Pókemberként a 94. Oscar-gálán. Függő viszonyok. (Fotó: Reuters/Brian Snyder)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.