Lehet életmentő a magyar irodalom?
Minden táborban bőven akadnak konkrét javaslatok, ötletek. Például az, hogy a remek, kiemelt, országos jelentőségű rendezvények (Arany János- vagy Petőfi-év) hogyan kapcsolhatók az iskolához. Vagy olyan, kevesek által ismert lehetőségek, mint a Nemzeti Színház ingyenesen kérhető, utaztatható tantermi drámaelőadásai, vagy a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) ösztöndíjjal támogatott írói-költői, akik szívesen elmennek a legkisebb települések iskoláiba is. Ahogy azt a PKÜ Kazinczy Műhely Anyanyelvi piknik sorozata is teszi: a Nemzeti Színházból indulva a mostani sátoraljaújhelyi bemutatkozás után felbukkan Aranyosapátiban, Kiscsőszön, Ragályban, de Kapolcson, Zamárdiban és Nagyváradon is.
A tábor egyik előadója, ismert dalszövegíró arról beszélt, hogy
esztétikailag értéktelen dalszövegek olykor életeket tudnak menteni.
Konkrét visszajelzés nincs, hogy éppen az ő szövege hány életet mentett meg, de a statisztikák szerint már kellett ilyennek lennie. És mi, magyartanárok, amellett, hogy felkészítjük egy értelmes, gondolkodó, hasznos életre tanítványainkat, vajon hány életet mentettünk, mentünk meg?
Borítókép: Emil Jannings és Yvette Guilbert az 1926-os Faust című filmben (Fotó: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!