Mit üzen nekünk Petőfi?

Bács-Kiskun vármegye a Petőfi-emlékév alkalmából rákérdez: mit üzen nekünk a költő? Hordoz a személyisége olyan példát, amely napjainkban hasznosítható? Mészárszék és Pilvax-szelet – Petőfi-tanulmányúton szegődtünk a szabadság és szerelem költőjének nyomába.

Fotó: Laszlo Vig

Bánföldi Szilárd színművész (Fotó: Bács-Kiskun Vármegye Önkormányzata)

Már a települések közötti egészséges versengés, a kedélyes csipkelődés is az összetartozás jele. A táj szülöttjéhez kapcsolódási pontot talál Kiskőrös, Szabadszállás, Kiskunfélegyháza, Kunszentmiklós, Kecskemét, Dunavecse, Szalkszentmárton és még sok más település ugyanúgy, mint a Kiskunsági Nemzeti Park, amely a Petőfi-emlékévben vezetett túrákat szervez a költő szülőföldjének bemutatására. 

Hazaszeretetünket és önismeretünket is gyarapíthatjuk, ha bejárjuk a Duna–Tisza közét Petőfi nyomában.

Hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy Petrovics István mészárosmester 1822. december 30-án Kiskőrösön tartózkodott. A mészárszék bérleti díjának második félévi részletét fizette ki ekkor. Fennmaradt továbbá a keresztelési anyakönyv, amelyből egyértelműen kiolvasható: 

1823. január 1-jén, a kiskőrösi evangélikus templomban megkeresztelték Alexander Petrovicsot.

 A templomból kilépve sárga kőkockák vezetnek a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumba, ahol nemrégiben frissült a Költőnek szült anyám! című állandó kiállítás, és nyílt új állandó tárlat Hét év címmel. A sárga kőkockákon lépdelve átsétálunk a Petőfit fordító költők szoborparkján, majd a János Vitéz Látogatóközpontot ígér újabb kalandokat.

A kiskőrösi bérlet olyan jól jövedelmezett, hogy a Petrovics család hamarosan Kiskunfélegyházára költözött. A családfő mészárszéket tartott fenn Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson, emellett több ingatlan tulajdonosa volt, saját földjén és bérelt földeken is gazdálkodott. Az 1838-as dunai árvíz a szó szoros értelmében elvitte a vagyont. Sógora, a Dunavecsén élő Baranyai Péter ajánlotta be Petrovicsot Nagy Pálnak, aki a bérbe adott portán kívül 1400 forintot is kölcsönzött – húsz ökör árát –, ami átszámolva, mai áron körülbelül négy és fél millió forint. Petrovics István 1841. április 24-én nyitotta meg mészárszékét, amely három évig, 1844. április 24-ig működött Dunavecsén. Innen Szalkszentmártonba költözött a család.

– Úgy érkeztek ide, hogy adósságuk volt, és úgy is mentek el innen, mert az 1400 forint kölcsönt három év alatt sem tudták kigazdálkodni – meséli Braun Beatrix, a dunavecsei Helytörténeti Gyűjtemény tárlatvezetője. 

–Petrovics 1842-ben két kocsmát is nyitott a közeli Kunszentmiklóson – a dokumentumok szerint az egyiket Sándor, a másikat István fia nevére íratta –, Petőfi öccse, István átköltözött és felügyelte, irányította mindkét üzletet.

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum (Fotó: Bács-Kiskun Vármegye Önkormányzata)

Petrovics mészárszéke ma helytörténeti gyűjtemény, bútorzata, ha nem is eredeti, de korhű, ráadásul a környékbeli településekről való. A polcon sorakozó tárgyak közül a családhoz köthető két lámpás, amelynek harmadik darabja Szalkszentmártonban található. Itt van továbbá Nagy Pál lányának, Zsuzsikának kancsója, amelyet bizonyosan kézbe vett Petőfi is. 

A történet szerint Zsuzsika ebbe a zöld mázas cserépkancsóba gyűjtötte össze a tejsavót, amellyel a tüdőbetegségben szenvedő költőt gyógyította. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy nemcsak a savótól, hanem a jóféle dunavecsei vörösbortól is gyógyult Petőfi, de ne engedjük magunkat eltéríteni Zsuzsikától, aki – ha nem is a költő felesége – a János vitéz Iluskájának modellje lett.

 Petőfi Dunavecsén összesen harmincegy verset írt, ezek közül tizenkilencet Zsuzsika ihletett, Nagy Pál lányának még a kezét is megkérte a költő: 

Kicsinke szőke kis leányka, / Az én szerelmem nagy! / És tárgya e nagy szerelemnek / Kis szőke lány, te vagy…

 Petőfi itt jártakor nem a szüleinél, hanem Nagy Pál házában szállt meg, a hely irodalmi emlékházként születik újjá: július közepén befejeződik az épületrekonstrukció, majd Csorba Csilla kurátor vezetésével a kiállítás is elkészül november 8-ára. Lesz mit ünnepelni a névadó születésnapon!

De Szalkszentmártonban sem szégyenkeznek, ha szóba kerül a költő: 112 vers, két színmű (Zöld Marci, Tigris és hiéna), egy regény (A hóhér kötele) az itteni termés. 

Ha fellapozzuk az életművet, meggyőződhetünk róla, hogy Pest után Szalkszentmártonban írta a legtöbb versét Petőfi.

 A település központjában az épületek védett műemlékek, itt található a református templom, a községháza és a Petőfi Sándor-emlékkiállítás is.

– Petrovicsék Dunavecséről érkeztek Szalkszentmártonba, ahol először a Duna partján lévő révcsárdát bérelték a községtől, majd a település központjában azt a tekintélyes házat, amelyet gróf Festetics György építtetett klasszicista stílusban. A család a vendégfogadót, a mészárszéket, valamint a három vendégszobát is hasznosította. Az épület előtt volt a piactér – vezet végig a Petőfi Sándor-emlékkiállításon Mészáros Szilvia közművelődési szakember.

 – A mészárszék az udvarról nyílik, itt óhatatlanul is a falra fröccsent a vér, ezért állatvért kevertek a mészbe, és az egész helyiséget pirosra festették

 – mutat rá vezetőnk a bejáratánál és az ablakok körül látható festékmaradványokra.

Az ivóban manapság kézműves foglalkozást tartanak, az érdeklődők akár langallót vagy görhönyt is süthetnek Hrúz Mária jelenleg is üzemelő kemencéjében. 

A Petőfi-túra egyik tanulsága éppen ez: az emlékév több helyi éttermet is arra sarkalt, hogy elkészítsék a költő kedvenc fogásait.

 A kecskeméti Csárda Petőfi-menüje mellé történetek is járnak, a kiskunfélegyházi Sirius étteremben feltálalják Hrúz Mária levesét, a Kunság-Szesz Zrt. a 33 százalékos Pilvax-likőrrel rukkolt elő a kétszáz éves jubileumra, a soltvadkerti Korona cukrászda kínálatában ott találjuk a Petőfi Sándor-ihlette Pilvax-szeletet. A szülőföldön járva a kiskőrösi Szentpéteri család pincészete várja a megfáradt utazót. Meleg napokon a szalkszentmártoni artézi kútnál is érdemes megállni, megtölteni a kulacsot. Kóstolás előtt szellőztetni kell – tanácsolja Mészáros Szilvia –, mert a víz szagos és meleg, de lehűtve nagyon finom.

Kolon-tó

A Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) a Petőfi-emlékév alkalmából nyilvános túrákat szervez, amelyek célja Petőfi egykori szülőföldjének bemutatása. Ezekre a túrákra regisztrálni a park honlapján, tájékozódni a programok között lehet.

A nagyközönség előtt szinte ismeretlen az Izsák melletti Kolon-tó, amely új információs központtal gazdagodott a focipálya és az egykori strand mellett. Általános iskolák diákjai rendhagyó természetismereti órákon, foglalkozásokon ismerhetik meg a természetet a tó közvetlen környezetében. A Fürkésző Oktatóközponttól induló Digitális fürkésző tanösvény háromszáz méter hosszú.

A Kolon-tó medre a Duna jégkorszak utáni mellékágából alakult ki. A hajdani tó ma nádasok, mocsarak, fűzlápok, zsombékosok hazája. A tavat kaszálórétek, fajgazdag láprétek, láp- és ligeterdők, nyugat felől homokbuckás területek övezik. A hazánkban költő valamennyi gémfaj és a kanalas gém rendszeresen és népes telepeken fészkel a nádrengetegben. Tavasztól őszig a nádi énekesektől hangos a vidék. Közülük leggyakoribbak a nádirigó, a foltos nádiposzáta és a cserregő nádiposzáta. Jelenlegi ismereteink szerint itt él a Kárpát-medence legjelentősebb fülemülesitke állománya. A láperdőkben fészkel a fokozottan védett réti sas és a fekete gólya. A láprétek madártani érdekessége a rejtett életmódú haris, a szárazabb réteken fészkel a túzok is. A Kolon-tónál működik a KNP madárgyűrűző tábora, a kiskunsági ornitológiai kutatások egyik bázishelye.

Az oxigénben viszonylag szegény vízben él két honos halfajunk, a védett réti csík és a fokozottan védett lápi póc. A hüllők közül gyakori a vízi sikló és a mocsári teknős. A tó ritka, védett, vízhez kötődő emlőse a vidra. A nyílt vízfelszíneken virágzik a fehér tündérrózsa és a közönséges rence. A Kolon-tó déli részén, a lápréteken több orchideafaj nyílik. Leggyakoribb a mocsári kosbor, a vitézkosbor és a hússzínű ujjas kosbor. Védett növényritkasága a lápi csalán.

Borítókép: Bánföldi Szilárd színművész (Fotó: Bács-Kiskun Vármegye Önkormányzata)