Az ember ritkán készül rögtön emigránsnak. Milyen emlékei vannak a győri gyerekkoráról?

– 1938-ban születtem egy Don-kanyart megjárt katonaorvos és egy Győr környéki birtokoskisasszony gyermekeként, egészen korai emlékeim kötődnek a II. világháborúhoz. A szovjet csapatok közeledtével Németországba költöztünk, ahol édesapám ortopéd sebészként dolgozott, ám a háború után a honvágya miatt hazatelepültünk. Ekkor már elég nagy voltam ahhoz, hogy felfogjam: osztályidegen családnak számítunk. Az egyik nagyapám református lelkész, a másik megyei főszolgabíró volt, reakciós családként nem is fogadtuk el a népi demokráciát. Jól emlékszem, hogy az ötvenes években micsoda rettegést hozott az éjszaka közepén megszólaló csengő, milyen volt a megélhetési bizonytalanságból is fakadó állandó feszültség, illetve az a skizofrén állapot, amit a totalitárius rendszer és a család antikommunista meggyőződésének ellentéte hozott. Egészséges életszemléletet kaptunk, az öcsémmel és húgommal nem kényeztetettek el minket, hozzászoktunk a nehézségekhez, sőt magától értetődőnek tartottuk azokat. A szüleim gyakran mondták, hogy „édes fiam, ez nem egészen így van”, ha a rendszer ideológiáját hoztam haza az iskolából. Abban az időben a környezet embertelen tudott lenni, ezért volt szükség az erős családi összetartásra, egymás támogatására, hogy ne gondoljunk mindig az élet sötétségére és lássuk: van kiút.
– Az 1956-os forradalom kitörésekor éppen elkezdte orvosi egyetemi tanulmányait. Milyen volt medikusként átélni a harcokat?
– Nem harcoltam az utcán, édesapámmal dolgoztunk együtt a Szabolcs utcai kórházban, főként lőtt sebeket kezeltünk, magyarokét és oroszokét egyaránt. Ma is tisztán emlékszem egyes arcokra, például egy 16 éves lányra, akinek le kellett vágni a lábát, vagy ahogy a szomszéd lányt eltemettük a kertben. Ugyanakkor felejthetetlen az is, milyen pillanatok alatt alakult ki az a szabadságérzés, amelynek nyomát sem tapasztaltuk az előző évtizedek során. A magyar nép akkor tényleg hitt abban, hogy elérkezett a nagy pillanat és megváltozik a helyzet.