– Az édesanyja egy kéttantermes iskolában tanított Alabamában, ön is ott kezdett tanulni. Mennyiben befolyásolta ez az élmény a dot-com vállalkozói karrierjét? Milyen volt tanárgyerekként felnőni, van ennek lenyomata a Wikipediában?

– Jó kérdés. A szüleim nagyra becsülték a tanulást. Édesanyám negyvenévesen visszaült az iskolapadba, hogy tanárból gyógyszerésszé képezze át magát, mert mindig is érdekelte a kémia. Huntsville egyébként a NASA űrprogramjának fontos városa, így mindig is körbe voltam véve a tudással. A nagybátyámé volt például a város első számítógépüzlete, ahol én is dolgoztam. Látva a családom vállalkozó kedvét, nekem is természetes volt, hogy céget fogok alapítani, valamit, ami a tanulással és a technológiával kapcsolatos.
– Mégis először a PhD-t választotta, majd azt hagyta befejezetlenül a Szilícium-völgy kedvéért. Nem ellentmondás, hogy a tanulható alapok nélkül lép ki valaki a piacra?
– Körülbelül a doktorim felénél járhattam, amikor kiléptem a programból. Számos komoly tanulmányt publikáltam, nagyon mélyen beleástam magam a kutatásba, majd azt kellett látnom, hogy a kereskedő cégek legalább öt évvel az akadémia előtt járnak. Az Auburn Egyetem alapdiplomájával nem volt esélyem elhelyezkedni, mert a cégek komolyabb képzettségű embereket kerestek. Az Alabama Egyetem mesterképzése után azzal szembesültem, hogy az olyan cégek, mint a Goldman Sachs, nem hirdetnek felvételt a közelben, ezért jelentkeztem PhD-re az Indiana Egyetemre.
Itt viszont azt kellett látnom, hogy az egyetemi szféránál előrébb jár a piac. Az egyetemek sajnos nem mindig olyan intellektuálisak, mint hisszük.
– Sokan valóban bírálják az akadémiát a lemaradások miatt. Be lehet ezt hozni?
– Attól függ. Vannak olyan kutatási területek, ahol az egyetemek világszínvonalút alkotnak. Viszont én a doktorim alatt unalommal szembesültem, és mindig az vitt előre, amit érdekesnek találtam. Ma szerencsésnek mondhatom magam, mert érdekeset csinálok. Amikor megkérdezik, milyen egy normális napom, nem nagyon tudok válaszolni, mert nincs két egyforma. Persze van, hogy a maihoz hasonlóan újságírókkal beszélgetek, de legtöbbször ezerféle problémát kell megoldani. A Wikipedia is pontosan a sokfelé ágazás miatt különleges. Fárasztó életstílus, de lebilincselő is.