A nemzetközi politika két fő katonai színtere továbbra is az orosz ukrán háború és a közel-keleti konfliktus voltak. Két évvel és nyolc hónappal az orosz–ukrán háború kezdete után még mindig messze vagyunk a megoldástól. Az ENSZ idei közgyűlésén ugyan számos ország részt vett, és véleményt mondott a konfliktusról, de a megoldás nem került közelebb. Az ENSZ csaknem kétszáz tagja közül csupán harminc volt hajlandó megszavazni Ukrajna újjáépítésének támogatását.
Brazília és Kína béketervét ugyan 110 ország támogatta, de az ukrán vezetés bejelentette, hogy számukra egyetlen béketerv a lehetséges, a sajátjuk. Ezen kívül semmi. A most az Egyesült Államokban előterjesztett új ukrán béketerv gyakorlatilag egy igénylistát jelent. Kijev igényét újabb támogatásokra, az ország NATO-tagságát és sok katonai-pénzügyi segélyt. Az hiányzik a listáról, hogy mit ad cserébe Ukrajna. Milyen katonai, politikai és egyéb sikereket garantál milyen időeloszlással. Még az Ukrajnával szimpatizáló nyugati vezető politikusok és elemzők is azt emelték ki, hogy ez egy igénylista, egy felsorolás, mindenfajta garancia nélkül.
Joe Biden amerikai elnök fogadta az ukrán elnököt. Látszott, hogy az ölében volt egy papírlap, amire nyilvánvalóan az volt felírva, hogy mire mit válaszoljon. Az ukrán vezetőt szinte kizárólag vele rokonszenvező demokrata politikusok fogadták.
Donald Trump korábbi elnök, a republikánusok jelöltje joggal jegyezte meg, hogy az ukrán államfő a világ legjobb üzletkötője.
Amerikában sok tíz milliárd dollárt kapott. Ennek utolsó részletét most ígérte meg neki Biden elnök.
Mindenesetre sem az amerikai elnök, sem a német vezetés nem járult hozzá, hogy Ukrajna a rendelkezésére bocsátott nyugati csapásmérő eszközöket felhasználhassa mélységi orosz célpontok ellen. Az orosz vezetés frissítette az atomeszközök esetleges bevetésének feltételeit, és ezzel újra feszültebbé váltak az orosz–nyugati kapcsolatok. A frontvonalakon ha lassan is, de mennek előre az orosz csapatok. Ahol ellenállással találkoznak, azokat a helyeket megkerülik, és nyomulnak tovább. A lassúbb orosz előrehaladás egyik oka, hogy jelentős erősítések érkeztek meg az ukrán erők támogatására. A fő probléma kevésbé a technika, sokkal inkább a kiképzett élőerő hiánya. Az ukránok a front jelentős részén építik a negyedik védelmi vonalakat, mivel az oroszok már a harmadik vonalaknál harcolnak. Az újabb vonal kiépítéséhez jóval kevesebb idő áll rendelkezésre, ezért ezek kevésbé hatékonyak.
A kurszki fronton, ahol mindmáig csak találgatni lehet, mi volt a támadás valódi célja, és az akció tervezésekor szembe került egymással az ukrán politikai és katonai vezetés, az oroszok már az ukránok által megszállt területek húsz százalékát visszafoglalták. Tény, hogy az ukránok számos orosz foglyot vittek magukkal, és így az újabb fogolycserékhez az orosz foglyok rendelkezésre állnak.
Az oroszok visszafogták a búzaexportjukat. Mindkét fél folyamatosan lövi a másik katonai és energetikai létesítményeit. Jelenleg – és ezen a világ meglepődött – sem az oroszok, sem az ukránok esetében nincs háborúellenes hangulat. Ukrajnában a belső migráció egyik célállomása Kárpátalja. Itt óriási munkaerőhiány van, és a magyarok aránya folyamatosan csökken. Ukrajna keményen megérzi az orosz csapásokat. Ez főleg az energetikai ellátásnál érezhető. Oroszországra a szankciók kevésbé hatnak, de a háborús kiadások drasztikusan megnövekedtek, és ennek következményeit a lakosság is megérzi. Ukrajnában a lakosság száma a függetlenség elérése, 1991 óta gyakorlatilag a felére esett. Ez ma mintegy 25-27 millió embert jelent. Ukrajnában a politika alapja a lojalitás. Aki ezt megszegi, azt eltávolítják.
