A Szeged–csanádi Egyházmegye és a Gál Ferenc Egyetem Bálint Sándor Vallási Kultúrakutató Csoportja közösen emlékezik október 15-én a Tiszteletreméltó Bálint Sándor néprajzkutató születésének százhuszadik évfordulója alkalmából életpéldájára. Ennek részeként délelőtt néprajztudományi konferenciát rendeznek a szegedi Gál Ferenc Egyetemen, délután pedig emléktáblájának megáldására kerül sor utolsó lakásának (Szeged, Tömörkény utca 2.) épületfalán.
Bálint Sándor a szegedi egyetem bölcsészkarának néprajzkutató professzora, a kereszténydemokrata szellemiségű Demokrata Néppárt parlamenti képviselője, s ahogy tisztelői azóta is nevezik: „a legszögedibb szögedi” volt. Kevesen ismerték nála jobban a magyar nép szakrális hagyományvilágát. Egész életében a magyarsághoz és a Kárpát-medencei népekhez kötődő vallási tradíciókat gyűjtötte.
Európai látókörű, tudományos munkásságában mindig újító és nyitott szellemű volt, s közben – szinte már gyermeki ragaszkodással – kötődött a katolicizmushoz és szegedi alsóvárosi gyökereihez, a Tisza-parti város földjéhez és népéhez. Az 1904. augusztus 1-jén született Bálint Sándor középiskolai tanári oklevelet, majd doktori fokozatot, később egyetemi magántanári címet szerzett a város egyetemén, amelynek később néprajzprofesszora lett. Az 1930-as években kapcsolatban állt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával, amelynek többek között az akkor szegedi egyetemi hallgató Radnóti Miklós is tagja volt. Egy korabeli, a Dóm téren készült csoportképükön ott van Bálint Sándor is, amint Radnóti egyik karjával a válla alá vonja. Évtizedekkel később úgy emlékezett a költőre, hogy „kevés tisztább, emberségesebb embert” ismert nála.
A koalíciós években – amit manapság a történettudomány joggal Magyarország szovjetizálása időszakának nevez – politikai szerepet is vállalt. 1945 novemberében az akkoriban a polgári erőket tömörítő gyűjtőpárt, a választásokon győztes Független Kisgazdapárt csongrád–csanádi listájáról jutott a nemzetgyűlésbe. 1945 elejétől a Keresztény Demokrata Néppártnak (KDNP), majd a Barankovics István vezette Demokrata Néppártnak (DNP) volt tagja. Mivel azonban a szervezet a megszálló szovjet csapatoktól nem kapott működési engedélyt, politikusai a kisgazdapárt jelöltjeként indultak a választáson. Az 1947. augusztusi voksoláson viszont már a DNP országos listájáról nyert parlamenti mandátumot. A képviselőségéről 1948 decemberében – Mindszenty József bíboros letartóztatása után, az az ellen való tiltakozás kifejezéseként – mondott le.