Méltóság és szabadság

Az idén százhúsz éve született Bálint Sándor tiszteletére rendeznek a jövő héten konferenciát a Szeged–csanádi Egyházmegye fenntartásában működő Gál Ferenc Egyetemen, majd emléktáblát avatnak a néprajzkutató professzor és kereszténydemokrata parlamenti képviselő egykori lakóhelyének falán. Bálint Sándor nemcsak a magyar tudománytörténet és a keresztény elkötelezettségű politikai hagyomány számára fontos személyiség, de a katolikus hívek nagy csoportja is példaképként tekint rá, boldoggá avatási eljárása folyamatban van.

Forrás: Móra Múzeum/Szeged

A Szeged–csanádi Egyházmegye és a Gál Ferenc Egyetem Bálint Sándor Vallási Kultúrakutató Csoportja közösen emlékezik október 15-én a Tiszteletreméltó Bálint Sándor néprajzkutató születésének százhuszadik évfordulója alkalmából életpéldájára. Ennek részeként délelőtt néprajztudományi konferenciát rendeznek a szegedi Gál Ferenc Egyetemen, délután pedig emléktáblájának megáldására kerül sor utolsó lakásának (Szeged, Tömörkény utca 2.) épületfalán.

Bálint Sándor a szegedi egyetem bölcsészkarának néprajzkutató professzora, a kereszténydemokrata szellemiségű Demokrata Néppárt parlamenti képviselője, s ahogy tisztelői azóta is nevezik: „a legszögedibb szögedi” volt. Kevesen ismerték nála jobban a magyar nép szakrális hagyományvilágát. Egész életében a magyarsághoz és a Kárpát-medencei népekhez kötődő vallási tradíciókat gyűjtötte.

Európai látókörű, tudományos munkásságában mindig újító és nyitott szellemű volt, s közben – szinte már gyermeki ragaszkodással – kötődött a katolicizmushoz és szegedi alsóvárosi gyökereihez, a Tisza-parti város földjéhez és népéhez. Az 1904. augusztus 1-jén született Bálint Sándor középiskolai tanári oklevelet, majd doktori fokozatot, később egyetemi magántanári címet szerzett a város egyetemén, amelynek később néprajzprofesszora lett. Az 1930-as években kapcsolatban állt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával, amelynek többek között az akkor szegedi egyetemi hallgató Radnóti Miklós is tagja volt. Egy korabeli, a Dóm téren készült csoportképükön ott van Bálint Sándor is, amint Radnóti egyik karjával a válla alá vonja. Évtizedekkel később úgy emlékezett a költőre, hogy „kevés tisztább, emberségesebb embert” ismert nála.

A koalíciós években – amit manapság a történettudomány joggal Magyarország szovjetizálása időszakának nevez – politikai szerepet is vállalt. 1945 novemberében az akkoriban a polgári erőket tömörítő gyűjtőpárt, a választásokon győztes Független Kisgazdapárt csongrád–csanádi listájáról jutott a nemzetgyűlésbe. 1945 elejétől a Keresztény Demokrata Néppártnak (KDNP), majd a Barankovics István vezette Demokrata Néppártnak (DNP) volt tagja. Mivel azonban a szervezet a megszálló szovjet csapatoktól nem kapott működési engedélyt, politikusai a kisgazdapárt jelöltjeként indultak a választáson. Az 1947. augusztusi voksoláson viszont már a DNP országos listájáról nyert parlamenti mandátumot. A képviselőségéről 1948 decemberében – Mindszenty József bíboros letartóztatása után, az az ellen való tiltakozás kifejezéseként – mondott le.

Politikai szemléletének és ideológiai orientációjának gyökereit keresve szülőhelyére, Szeged parasztpolgári társadalmú Alsóváros negyedébe vezetnek a szálak. Itt ivódott belé a kereszténység, az alföldi magyar nép katolicizmusa – mintegy anyai örökségként, hiszen édesapját korán elvesztette, s a gyermekét paprikaföldolgozásból eltartó, keménykezű édesanyja révén szocializálódott a katolikus szokásrendben, erkölcsiségben, hagyományvilágban. Később ez a fundamentum határozta meg egyrészt egyéni cselekvéseit és döntéseit, másrészt szakmai és tudományos érdeklődését: a magyarság szakrális néprajzának, illetve Szeged és a „szögedi nemzet” kulturális és tárgyi örökségének kutatását. A katolicizmus társadalmi tanítása tehát eredendően sajátja volt.

Jellemző epizód Bálint Sándorra a következő. 1947 márciusában Ortutay Gyula kisgazdapárti vallás- és közoktatásügyi miniszter – aki Bálint Sándor baráti körébe tartozott még a szegedi egyetemi évek alatt, s akivel közös tudományos diszciplínájuk volt a néprajztudomány – javasolta a kötelező iskolai hitoktatás fakultatívvá tételét. Ez a terv persze valójában a kommunistáktól származott, de tartva a nagymértékű társadalmi ellenállástól, inkább a kisgazda Ortutayt (aki nem mellesleg titokban a Magyar Kommunista Pártnak is tagja volt) bízták meg a javaslat előterjesztésével. Az országos tiltakozáshullám nem is maradt el, s a palamentben a DNP-s képviselő Bálint Sándor is fölszólalt ellene.

Beszédében a lelkiismereti szabadságra hivatkozva vezette le az iskolai vallásoktatás szükségességét, hiszen – indokolt – a keresztény szülőknek erkölcsi kötelességük gyermekeik vallási nevelését biztosítani, s iskolai hitoktatás híján a szülők önhibájukon kívül nem tudnák teljesíteni a gyermekük keresztelésekor vállalt ígéretüket. Bálint Sándor beszéde után odament Ortutayhoz és megkérdezte tőle: „Gyula, ugye, igazam volt?”

Az 1960-as években a következőket jegyezte föl a kádári diktatúra Magyarországról. „Amiben idehaza élünk, az szellemi vesztegzár, hódoltság a javából. […] K[ádár]. J[ános]. államának az a tragédiája, hogy az emlegetett »frigidaire szocializmusnak«, a kispolgári materializmusnak, a habzsoló önzésnek, az eszménnyé emelt műveletlenségnek, a komfort eretnekségnek kénytelen engedni. Ez a társadalom – legalább egyelőre – méltatlan is a szabadságra. […] Láncra verve, kifosztva, sivatagba száműzve is szabad vagyok, elfogadom így ezt az életet: halálos életemet, de bele sohasem nyugszom.”

Bár a közélettől visszavonult, Rákosi Mátyás, majd Kádár János kommunista diktatúrája eltávolította az egyetemi katedráról. Az 1960-as évek közepén, mondvacsinált ürüggyel, bírósági perben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert „rendszerellenes” könyveket hozott haza Nyugat-Németországból, köztük egy Nagy Imre „valós” történeti és politikai szerepét bemutató munkát, s ezeket olvasta és kölcsönadta barátainak, akik közül többen is besúgók voltak, s akik róla is jelentettek. A kádári gondolatrendőrség tehát jól működött. Az ítélet után az egyetem is fegyelmi eljárást folytatott ellene. Bálint Sándor a sorozatos megaláztatások és a megbélyegzés után nyugdíjazását kérte. A diktatúra hálózata élete végéig figyelte: dossziéjának utolsó jelentése a temetésén készült. Budapesten, 1980. május 10-én közlekedési balesetben hunyt el.

A katolikus egyház tisztelettel őrzi Bálint Sándor emlékét. A nemrégiben elhunyt Gyulay Endre nyugalmazott szeged–csanádi püspök áldozatos munkája eredményeként folyamatban van boldoggá avatási eljárása. A szükséges dokumentumok az Apostoli Szentszék előtt vannak, a félezer éves szegedi alsóvárosi ferences templom hívei pedig imádkoznak közbenjárásáért. Nemrégiben a Vatikán kiadott egy állásfoglalást, amely szerint minden akadály elhárult a boldoggá avatása elől, s mint keresztény hitvallót és példamutató családapát megilleti a „Tiszteletreméltó” megnevezés.

A keresztény alapokon álló, szellemileg nyitott hagyományos európai mentalitás teszi Bálint Sándor politikai hitvallását megalapozottá, hitelessé és követendővé. S teszi szellemi örökségét aktuálissá korunkban is.