Margaret Atwood kanadai író, akinek például A szolgálólány meséje is köszönhető, egyszer azt nyilatkozta, hogy a férfiak attól félnek, a nők kinevetik őket, a nők viszont attól, hogy a férfiak megölik őket. Atwood hátborzongató előrelátással írta le a 2020-as évek tinédzser és kora felnőtt problémáit. Azt a világot, amelyet a Kamaszok felnőtt szereplői (legyenek azok nyomozók, tanárok, szülők) teljes megdöbbenéssel figyelnek. Nem értik, hogy egy 13 éves, rendezett családi körülmények között élő kisfiú hogyan gyilkolhatja meg iskolatársát, még akkor sem, ha az szexualitásának hiányával csúfolja, hiszen 13 évesen az ember még bőven ráér felfedezni a testiséget.
Szakértők régóta figyelmeztetnek, hogy a Z generáció és az alfák nincsenek rendben.
A gazdasági és az energiaválság, a pandémia, a klímaváltozás nehézségei, az álhírek és a mesterséges intelligencia generálta valótlanságok határozzák meg a hétköznapjaikat, amelyek folyamatos frusztrációt okoznak. A 2010-es évek #metoo kampánya és woke ideológiája mára kitermelte az ellenhatásokat: hódítanak a közösségi médiában az ötvenes évek háziasszonyának cukormázzal leöntött ideáljai, illetve a nőgyűlölő tartalmak.
A Kamaszok azért annyira megrázó a szülői generációknak, mivel a szülői szorongásról szól. Arról a kétségbeesésről, amikor azt látjuk, hogy mindent megtettünk, és a többiről nem akarunk tudomást venni. A gyerekünk viszont olyan irányba ment el, ami akár bűncselekmény is lehet. Ez az érzés ma minden szülő számára ismert. Súlyos értékválságban van a társadalom, és a szülők nem hiszik el, hogy az ő gyerekükkel bármi rossz történhet, legyen az zaklatás, drog vagy erőszakos cselekmény. Azt hiszik, a szemük fénye a kivétel. Mindegyikük így gondolja
– mondja el Hal Melinda klinikai szakpszichológus.
Az értékválság okán elveszett a tisztelet. Több hazai pedagógus mesél például arról, hogy nem tudta a Kamaszok iskolában játszódó, a társak a gyilkosságra adott reakciót feltáró kórkép után folytatni a sorozatot, mert az hiába játszódik Észak-Angliában, ugyanaz a viselkedéskultúra (illetve kulturálatlanság) jelenik meg a magyar középiskolában is. Sőt, végzős diákok mondták osztályfőnöki órán, hogy nem értik a négy évvel fiatalabbakat, miként lehet számukra természetes, hogy félrelökik őket a folyosón, amikor az iskolákban köztudott a hallgatólagos szabály: az érettségizők a tiszteletet parancsoló „nagyok”.
– A sorozat fejtegeti, hogy morális válságban vagyunk, és arra is utal, hogy ezt nem akarjuk beismerni. Régi megkülönböztetés a konzervatív és a liberális hozzáállás az oktatásban és a nevelésben, és ma mindkét oldal a szélsőségek felé halad. A konzervatív valóban „kocka”, „konzerv” irányba megy, jogos kritika vele szemben, hogy nem foglalkozik a lélekkel, a liberális megközelítés viszont már nem a szabadságot, hanem a szabadosságot hirdeti, ahol nincsenek határok. Az egyik radikalizmusra tehát a másik radikalizmusa a válasz, miközben az arany középút megtalálása lenne a cél. A test és a lélek ugyanis együtt fejlődik, komplex módon kell élményt és kereteket is adnunk – magyarázza Hal Melinda.
Pribránszki Marianna viselkedéspedagógus, tehetséggondozó számos esetet látott praxisában, ahol a szülő összezsugorodott gyereke előtt, nem mert nemet mondani, hogy a kicsi ne szeretetmegvonással büntesse. Itt komoly kérdés, hogyan reagál a szülő, ha inkább enged, akkor a szabadosságot tanítja.
A digitális világ megannyi kísértést hordoz. Sok szülő azt hiszi, gyereke, ha a szobájában a számítógép előtt ül, akkor bizonyára játékokat játszik, és abból nem lehet baj. Egyrészt tévednek, tekintve a számítógépes játékok addiktív hatását, másrészt a tinédzserek a felmérések szerint sokkal inkább olvassák a Redditet vagy fogyasztanak pornográf tartalmakat. Szintén kutatások igazolják, hogy a szülők töredéke állít be tartalomkorlátozást a gyerek eszközein, és ha meg is teszik, már könnyen megtalálható hackeroldalak vannak arra, hogyan lehet ezek nagy részét kikapcsolni. Az egyetlen lehetőség ezért a beszélgetés, amihez viszont szükség van a kötődés kialakítására. Ha ez megvan, a gyerek be fog számolni az őt ért sérelmekről, ám ehhez kevés az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által számlált napi tíz perc, amit a szülők gyermekeik társaságában minőségileg töltenek. Az WHO adatai szerint minden korábbinál több tinédzser él ma Földön (1,3 milliárd), és számuk 2050-ig tovább fog növekedni. 1,1 millióan halnak meg közülük minden éveben, a vezető halálok a közúti balesetek mögött az öngyilkosság és az egymás közötti erőszak. Az elhatalmasodó zaklatás és erőszak az olyan internetes tartalmak és véleményvezérek tevékenységének eredménye, mint a nemi erőszakkal és emberkereskedelemmel vádolt Andrew Tate.
A Kamaszok alkotója, Stephen Graham nyilatkozta, hogy az ötlet úgy született meg: olvasott egy fiatal fiúról, aki leszúrt egy lányt. Majd nem sokkal később egy hasonló esetről. Majd megint egyről. És felmerült benne: mi történik? A legemlékezetesebb hasonló gyilkosság 2023-ban történt, amikor a 19 éves Axel Rudakubana három fiatal lányt ölt meg egy Taylor Swift-témájú bulin Liverpoolban. De a probléma nemcsak az angolszász világot érinti: tavaly egy középiskolás fiú Dél-Koreában késelte meg osztálytársát, majd kiugrott az ablakon.
Kutatások igazolják, hogy az Andrew Tate-hez hasonló influencerek tevékenységének eredményeképpen egyre több a nőgyűlölő tartalom az interneten, amelyek erősítik a fiatal fiúkban az ekkor jellemző nemi szerepeket, kapcsolatokat érintő szorongást. Mi több, a londoni King’s College harminc országra kiterjedő, 24 ezer embert megkérdező kutatása szerint a Z generációs férfiak és nők minden más nemzedéknél megosztottabbak a nemekkel kapcsolatos nézeteket illetően. A Z generációs nők 53 százaléka vallja magát feministának, míg a Z generációs férfiak mindössze 32 százaléka, ami a legnagyobb megoszlás a vizsgált nemzedékek között. A Z generációs férfiak 28 százaléka szerint az a férfi, aki otthon marad, hogy vigyázzon a gyerekeire, kevésbé férfi, a Z generációs nők 19 százalék gondolja ugyanezt. A Z generációs férfiak többsége, hatvan százaléka véli úgy, hogy a férfiaktól túl sokat várnak el az egyenlőség támogatásáért, és 57 százalékuk szerint a nők egyenjogúságának előmozdítása miatt diszkriminációt szenvednek el.
Mindezt a Kamaszok csupán érintőlegesen fejti ki. Említi például a 80-20 szabályt (a nők nyolcvan százaléka a férfiak húsz százalékához vonzódik), a piros pirulát (a férfiaknak olyan társadalmi elvárásoknak, így például a házasságnak kell megfelelniük, amelyek csak a nők javát szolgálják), és legfontosabbként az incel kultúrát. Ez az involuntary celibates rövidítése, amelyet kényszercölibátusnak lehet fordítani. Olyan tízen-huszonéves férfiak tartoznak ide, akik sikertelenek a párkeresésben, ám ennek okát nem magukban, hanem a nőkben találják meg. Alapvetően három részre osztják a férfitársadalmat, arra húsz százalékra, akikhez a nők nyolcvan százaléka vonzódik, az alfahímekre, azokra a bétákra, akiknek a kezéről bármikor lecsaphatja egy alfahím a barátnőt, és magukra, akiknek semmi esélyük sem szexuális, sem érzelmi kötődés kialakítására. Hogy ezt a falat mégis megugorják, trükkökre van szükségük, amelyek elsősorban az irányítás át- és visszavételét jelentik a női nemtől.
A Kamaszokban ezt leginkább a kisfiú és az őt analizáló pszichológus párbeszéde mutatja be, ám kisebb intenzitással az iskolai jelenekben is tetten érhető. Magyarországon ez utóbbi rendszeres probléma, nem egy tanárnő kapott már obszcén üzenetet diákjától közösségimédia-felületen vagy sms-ben, ám a pedagógusok ritkán értik a mélyebb tartalmat az egyértelmű sértésen kívül.
És hogy mit lehetne tenni? A sorozat nem ad választ. A szakemberek szerint is összetett a kérdés.
Mégis meg kellene találni a kötődéshez visszavezető utat, hogy a gyerekek és a fiatalok ne az okostelefonjukat keressék igazodási pontként, hanem szüleiket. Ez utána az iskolai, a társas és a generációk közötti kapcsolataikban is segítené őket.
Borítókép: Jelenet a Kamaszok című sorozatból (Forrás: Netflix)
