Margaret Atwood kanadai író, akinek például A szolgálólány meséje is köszönhető, egyszer azt nyilatkozta, hogy a férfiak attól félnek, a nők kinevetik őket, a nők viszont attól, hogy a férfiak megölik őket. Atwood hátborzongató előrelátással írta le a 2020-as évek tinédzser és kora felnőtt problémáit. Azt a világot, amelyet a Kamaszok felnőtt szereplői (legyenek azok nyomozók, tanárok, szülők) teljes megdöbbenéssel figyelnek. Nem értik, hogy egy 13 éves, rendezett családi körülmények között élő kisfiú hogyan gyilkolhatja meg iskolatársát, még akkor sem, ha az szexualitásának hiányával csúfolja, hiszen 13 évesen az ember még bőven ráér felfedezni a testiséget.
Szakértők régóta figyelmeztetnek, hogy a Z generáció és az alfák nincsenek rendben.
A gazdasági és az energiaválság, a pandémia, a klímaváltozás nehézségei, az álhírek és a mesterséges intelligencia generálta valótlanságok határozzák meg a hétköznapjaikat, amelyek folyamatos frusztrációt okoznak. A 2010-es évek #metoo kampánya és woke ideológiája mára kitermelte az ellenhatásokat: hódítanak a közösségi médiában az ötvenes évek háziasszonyának cukormázzal leöntött ideáljai, illetve a nőgyűlölő tartalmak.
A Kamaszok azért annyira megrázó a szülői generációknak, mivel a szülői szorongásról szól. Arról a kétségbeesésről, amikor azt látjuk, hogy mindent megtettünk, és a többiről nem akarunk tudomást venni. A gyerekünk viszont olyan irányba ment el, ami akár bűncselekmény is lehet. Ez az érzés ma minden szülő számára ismert. Súlyos értékválságban van a társadalom, és a szülők nem hiszik el, hogy az ő gyerekükkel bármi rossz történhet, legyen az zaklatás, drog vagy erőszakos cselekmény. Azt hiszik, a szemük fénye a kivétel. Mindegyikük így gondolja
– mondja el Hal Melinda klinikai szakpszichológus.
Az értékválság okán elveszett a tisztelet. Több hazai pedagógus mesél például arról, hogy nem tudta a Kamaszok iskolában játszódó, a társak a gyilkosságra adott reakciót feltáró kórkép után folytatni a sorozatot, mert az hiába játszódik Észak-Angliában, ugyanaz a viselkedéskultúra (illetve kulturálatlanság) jelenik meg a magyar középiskolában is. Sőt, végzős diákok mondták osztályfőnöki órán, hogy nem értik a négy évvel fiatalabbakat, miként lehet számukra természetes, hogy félrelökik őket a folyosón, amikor az iskolákban köztudott a hallgatólagos szabály: az érettségizők a tiszteletet parancsoló „nagyok”.