Alpesi tehén jelenti

Alig van olyan multicég a világon, amelyikbe ne épültek volna be ügynökök a konkurenciától, akik a dolgozók­ közt elvegyülve lesik az innovatív fejlesztéseket. Nemcsak a virtuális térben, hanem a kukában, a konténerekben is kutakodnak. Csak az Egyesült Államokban legalább 23 ország kormánya végez tiltott üzleti ­információszerzést. 

A legnagyobb veszélyben az adataink vannak, ugyanis ezek a legértékesebb árucikkek Fotó: Getty Images Forrás: Getty Images

Amikor felhajtotta az utolsó rizspálinkát, 2018. január 18-a hajnalán Zhang Yong, az Egyesült Államok Hírszerző Ügynökségének (CIA) titkosszolgálati munkatársa hátradőlt a New York-i Hilton halljában a bőrkanapén. Küldetését elvégezte, leadta az IBM-től kiszivárogtatott jelentést. A hatósági dokumentumok szerint az elektronikus üzenet az egykor szintén titkosszolgálati munkatársnál, a kínai származású, amerikai állampolgárságú Jerry Chun Shing Lee ügynöknél landolt. Elolvasni nem volt ideje, volt kollégái őrizetbe vették. A vád szerint nyugdíjazása után is jogtalanul birtokolt titkos iratokat, amelyeket továbbküldött a pekingi hírszerzésnek. Mint kiderült, Lee „tégla” volt, aki a CIA-ba azért épült be, hogy adatokat szerezzen az államokbeli nagyvállalatokról a pekingi nyomozóknak, illetve az IBM konkurenseinek, kínai elektronikai cégeknek. Tavaly óta Lee börtönben van, már csak 18 karácsonyt kell ipari kémkedés miatt a rácsok mögött töltenie. Az adatokat szivárogtató Zhang Yong négy év múlva szabadul.

A példás büntetés a Méhészborz fedőnevű akciónak volt a része, amelyet a CIA és az Amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) kilenc évvel ezelőtt indított azért, hogy felderítsék, miért veszett nyoma több, a kínai nyomozó hatósághoz beépült ügynöküknek. Mint kiderült, az ázsiai elhárítás legalább húsz, az amerikaiaknak dolgozó gazdasági kémet likvidált, volt, akit kollégái szeme láttára lőttek agyon egy kormányzati intézmény udvarán.

Mindez a jéghegy csúcsa. Becslések szerint legalább harmincezer katonai és százötvenezer civil ázsiai kém dolgozik csak a kínai hírszerzésnek, amely nagy valószínűséggel hozzáfér az összes amerikai állampolgár személyes adataihoz. Az FBI szerint legalább 23 külföldi ország kormánya végez tiltott üzleti információszerzést az Egyesült Államokban. A legaktívabbak Kínán kívül Oroszország, Kuba, Izrael, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada és a skandinávok.

„Az FBI minden tizedik órában nyit egy ipari kémkedéssel kapcsolatos dossziét. Pár év alatt csak az USA gazdaságát érintően több mint ötezer akta halmozódott fel” – mondta a napokban Christopher A. Wray, az FBI igazgatója a washingtoni Hudson Intézetben egy kongresszuson. A szakember döbbenetes képet vázolt fel az ipari kémekről, akik a multik munkatársai közé épülnek be észrevétlenül, és Pekingnek jelentenek a legújabb technológiai fejlesztésekről.

A téglák nem csupán a számítógépekben kutakodnak, hanem éjjelente a kukákban, konténerekben keresik az iratokat, terveket, félkész alkatrészeket, amelyeket sokszor felelőtlenül, megsemmisítés nélkül hajigálnak a szemétbe. Gyakran a zsarolástól, megvesztegetéstől sem riadnak vissza, ám a botrányok idő előtt „eltussolódnak”. Vagy mégsem?

Nemrég vallotta be az amerikai bíróságon a szingapúri Jun Wei Yeo, hogy 2015 és 2019 között a kínai kormány ügynöke volt. Fedősztoriként politikai tanácsadónak adta ki magát, hogy adatokat és bizalmas információkat gyűjtsön a kínai hírszerzésnek. Ehhez a LinkedIn internetes közösségi portált használta, különböző cégalkalmazottak bizalmába férkőzött be, és információtechnológiai megoldások után érdeklődött. Az ügy óriási botrány kavart, nem csoda, hogy az USA árgus szemmel figyeli a kínaiakat, hiszen a két nagyhatalom közt dúl a kereskedelmi, illetve az információtechnológiai háború.

A legnagyobb veszélyben az adataink vannak, ugyanis ezek a legértékesebb árucikkek
Fotó: Getty Images

Amennyiben iparáganként vizsgáljuk a gazdasági hírszerzést, a legnagyobb áldozatok közé tartoznak a kvantumtechnológiával, mesterséges intelligenciával vagy a fél- és szupravezetőkkel foglalkozó cégek. Óriási botrány kerekedett pár éve, amikor a világ második legnagyobb szélturbinákat gyártó vállalatát, a kínai Sinovelt ipari kémkedésen kapták. Az áldozat az amerikai AMSC nevű, szupravezetőket gyártó cég volt. Utóhatásként hétszáz állás szűnt meg, amelyet egymilliárd dolláros bevételkiesés követett.

A kár összege világszerte az információtechnológiai szektorban a legmagasabb, évente több mint 753 milliárd dollár. Ezüstérmes volt 2019-ben az egészségügy, ahol a kutatások-fejlesztések 650 milliárd dollár veszteséget szenvedtek el a kiszivárogtatott információk miatt. Borítékolható, hogy a koronavírus miatt idén ez az összeg akár a duplájára is nőhet, hiszen egymás laboratóriumait fokozottabban figyelik a multik. A harmadik legveszélyeztetettebb a gépkocsi- és a repülőgépgyártás. Itt a deficit tavaly több mint 505 millió dollár körül alakult – olvasható az Accenture üzleti tanácsadó vállalat statisztikájában.

A számokból is látszik, a hírszerzők igazi „homokozója” a virtuális tér. A valós konfliktus már nem az, hogy ki kémkedik ki után, hanem hogy ki építheti az új internetes mobilhálózatokat (5G), a digitális gazdaság piacterét. A legnagyobb veszélyben az adataink vannak, ugyanis ezek a leg­értékesebb árucikkek. Több mint 4,2 milliárd ember használja rendszeresen az internetet, ráadásul ehhez legalább két eszközzel, telefonnal és számítógéppel csatlakozik, amelyeken adatait tárolja.

Az izraeli titkosszolgálat nemrég arra is képes volt, hogy az iráni atomdúsítást évekkel késleltesse. A Stuxnet nevű internetes vírus segítségével túlpörgették Natanzban az uráncentrifugákat. Később Ukrajnában és Észtországban is támadás ért energetikai hálózatokat és gáztranzitútvonalakat.

Kiváló példa a kémháborúra az évek óta tartó Huawei-botrány is. A Trump-kabinet állítja, a kínai mobilgyártó rendszeresen próbált ipari titkokat szerezni az amerikai Apple-től, ráadásul ellopva a felhasználók adatait. Az ázsiai multi tagad, és állítja, hogy Amerika nem támadná őket, ha technológiájuk nem lenne világelső. De az amerikaiakat sem kell félteni, mindenütt ott vannak. Évekkel ezelőtt a CIA beszervezett egy orosz tisztviselőt, aki az államokbeli hírszerzés története egyik legértékesebb informátorának bizonyult. A férfi gyorsan lépdelt a kormányzati ranglétrán. Munkatársként bejárása volt Putyin elnök irodájába, így sorra csempészte ki az asztalon fekvő dokumentumok mobiltelefonos fotóit. A CIA állítja, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztásba beavatkoztak az oroszok, mivel a Demokrata Párt szervereinek feltörését személyesen Putyin rendelte el. Érdekes, ennek a kémnek is nyoma veszett.

Az egyik legfigyelemreméltóbb európai kémbotrány a németekhez kapcsolódik, amely akkorát szólt 2013-ban, hogy azóta sem sikerült felülmúlni. Heidrun és Andreas Anschlag Marburg mellett lakott, szerényen éltek, senki nem gondolta, hogy az oroszoknak ipari és katonai titkokat szivárogtatnak ki. Az információ­kat YouTube-os kommentekben rejtették el, a nő fedőneve Alpinkuh1 (Alpesi tehén1) volt. Kedvence, portugál labdarúgó, így a szupersztár videóihoz tartozó rajongói hozzászólások között írta a Moszkvának szánt virágnyelvű üzeneteit. A pár a klasszikus kémmódszereket is használta: az iratokat gyakran fáknál, emlékműveknél, szikláknál rejtette el. Ma a házasok börtönbüntetésüket töltik, még életben vannak.

Hiába a sok botrány a nagyhatalmak között, a szankciókra is figyelni kellene. Nem csupán azokat a vállalatokat kellene büntetni, amelyeket ipari kémkedésen kapnak, hanem azokat is, amelyek a megszerzett információkból profitálnak. Ezzel talán sikerülne megfékezni a lavinát, amely megállíthatatlanul elsöpör mindent, ami az útjába kerül, veszélyeztetve a kutatást, a fejlesztést és az innovációt.

Lemásolt repülő

A kínai kormány többéves ipari kémkedésének köszönhetően jutott olyan technológiai információkhoz, hogy a szakemberek megépíthessék a Comac C919 utasszállító repülőgépet. Az amerikai dolgozókat a beépített kínai kémek technológiaátadásra kényszerítették, ellopták a belsős anyagokat, terveket, valamint az internetes levelezésekben, rendszerekben is kutakodtak – számol be a Nemzeti Kibervédelmi Intézet a CrowdStrike amerikai biztonságtechnikai vállalat jelentésére hivatkozva. A 2010-től ­kezdődő hírszerzési műveletek hátterében a kínai Állambiztonsági Minisztérium sejthető. A célpontok között a nagyobb légügyi gyártók voltak, mint például a Honeywell, a Safran és a Capstone Turbine. A kínai hírszerzés sikeresen beszervezett egy General Electric-alkalmazottat is, aki a kulcsfontosságú LEAP-X turbóventilátor gyártásánál dolgozott, valamint egy kínai születésű fiatalt, aki amerikai tanulói vízummal rendelkezett. Minden bizonnyal ez lehet a kínai ipari kémkedés egyik legnagyobb sikere.