Életük a játék

Több mint negyedévszázadnyi gyűjtés eredménye a Mesés Babaház, mely kétezernél is több egyedi babát foglal magába.

Forrás: FLICKR

Sokféleképpen lehet megszállott az ember. Vehet kezébe fáklyát, és gyújtogathat, olvashat, írhat éjszakákon át, prófétálhat kedvére, töprenghet éveken, évtizedeken át egyetlenegy gondolaton. Van, aki az elmúlások és újjászületések megörökítését tekinti hivatásának.

Somlyai Lajosné ily módon megszállott. A nyugdíjas pedagógus 1994 óta gyűjti a babákat. Ma már több mint kétezer darab alkotja Mesés Babaházát, amelyet önerőből hozott létre és tart fenn Békéscsabán, a Munkácsy utcában. Nem csak gyűjti és rendezgeti a játékokat, ha szükséges, tűvel, cérnával, ollóval elvégzi rajtuk a javításokat. Nem járt tanfolyamokra, autodidaktaként leste el másoktól, könyvekből, a világhálóról, mit hogyan lehet helyreállítani. Az egykori takarékszövetkezeti helyiségben a játszóház-alapító tematikus színtereket hozott létre, ezekben tekinthetők meg kollekciójának válogatott darabjai: a törékeny porcelánbabák és az életnagyságú portékák, a rongyból és a műanyagból készültek, a népviseletesek és a művészi kivitelezésűek, a régebbi stílusokat követő figurák és az újabbak, a fehér bőrűek és a színesek, a bohócok és a mesehősök, a hazai és a külföldi gyártmányok. A legkeresettebbek, legnevesebbek a német babák, nem véletlenül.

A világ legrégibb babaházát ugyanis V. Albert bajor herceg csináltathatta kislányának 1558-ban, aminek köszönhetően Németország megalapozta elsőbbségét az iparágban. Bár nem volt olcsó mulatság, a XVII. században egyre több babaház létesült, főként főúri megrendelésre.

A legnagyobbat, az arnstadtit egy műgyűjtő herceg leánya, Auguszta Dorottya, II. Antal Günther­ schwarzburg-sondershauseni fejedelem hitvese rendelte meg, és több mint fél évszázadon át, haláláig foglalkozott vele. A babák ruháit udvarhölgyeivel varratta, a kis bútorokat, konyhai edényeket mesteremberek százaival csináltatta meg a kor stílusában. Dorottya különleges világa ma Mon Plaisir babaváros (Puppenstadt) néven ismert. Szekrénysorokból épül fel, amelyek mindenike két-három, olykor öt egymás feletti rekeszre oszlik, hogy különböző élethelyzeteket, jeleneteket – többnyire szobabelsőket – mutassanak be az adott kor társadalmának embertípusait megtestesítő babák szerepeltetésével. Eredetileg 82 ilyen szín alkotta a létesítményt. Az arnstadti gyűjtemény ebben páratlan, jóllehet a maga nemében nem az első.

Babaházát Dorottya nem is játéknak szánta.

A cél az volt, hogy a műalkotás tükörképe legyen a fejedelmi udvarnak, megjelenítve a korabeli kézművesműhelyeket, a gyógyszertárat, a kolostort, a vásárt és a szereplőket. Bár Somlyai Lajosné csodálója az egykori fejedelemasszony elszántságának, nem a követője. Nem is lehetne, mivel nemcsak kortárs anyagot gyűjt, illetve kap ajándékba, hanem a régebbi korok emlékeit is. Szándéka az, hogy saját babaházával elsősorban a gyermekeknek szerezzen örömöt, nekik teremtsen alkalmat a személyes találkozásokhoz, a karakterjátékhoz.

A csabai gyűjtő sosem tér haza üres kézzel utazásairól, mindenütt vásárol egy-két babát. Nemcsak a németországi példákat, fejleményeket követi figyelemmel, az ország legrégebbi és legnagyobb babakollekcióját, a Moskovszky­ családét is mintának tekinti. A székesfehérvári gyűjtemény nem is kerülhető meg, mivel máig páratlan értéket képvisel mind idehaza, mind ­Európában. Több tucat babaszoba és több ezer játék alkotja, többségükben műtárgyritkaság. A csöppnyi enteriőrökben piciny bútorokat, apró porcelánszervizeket és egyéb használati tárgyakat tekinthet meg az érdeklődő, így szerezhet átfogó képet a XIX–XX. századi polgári játékkultúráról, az alapítók, Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet társadalomképéről.

A gyűjteményt az is egyedivé teszi, hogy a parányi tárgyak között akadnak olyanok, amelyek nem játéknak készültek. A bútorok közé például asztalosmesterek mintadarabjai is bekerültek, a legértékesebbek pedig főúri megrendelésre készültek, és egyfajta státusszimbólumok voltak. Auer Erzsébet legendásan ügyes kezű asszony is volt, a babák öltözetét saját kezűleg restaurálta, de új ruhát, cipőt is készített nekik. Emellett arra is szakított magának időt, hogy atlaszt rajzoljon, emlékkönyvet írjon és tájképet fessen kedvenceinek.

A Moskovszky-hagyaték 1998-ban került Székesfehérvárra, a Szent István Király Múzeum gondozásába. Innen vitték át a város egyik leg­értékesebb épületébe, a Hiemer-házba. A Hetedhét Játékmúzeum néven létrejött intézményben olyan darabok kiállítására is lehetőség nyílt, amelyek korábban csak a raktárban fértek el. Az említett helyszíneken kívül Abádszalókon, Decsen, Hollókőn, Iváncon, Keszthelyen, Kémesen, Mátrafüreden, Vanyarcon, Tihanyban és Budapesten is létezik babakiállítás, babamúzeum. A veszélyhelyzet feloldásáig néhányuk zárva tart.