Far-hát

Újra lecsapott a píszírendőrség, ezúttal Nagy-Britanniában, ráadásul jogosan: mostantól tilos nemi sztereotípiákat használni a reklámokban.

Szerényi Gábor rajza

Újra lecsapott a píszírendőrség, ezúttal Nagy-Britanniában, ráadásul jogosan: mostantól tilos nemi sztereotípiákat használni a reklámokban. A szigetország ugyanis megelégelte, hogy folyamatosan olyan hirdetéseket tolnak az arcába, ahol a nők nem tudnak parkolni, a férfiak bénáznak a gyerekekkel, és úgy általában véve mindenki szexuális tárgy. Ugye ismerős? A makulátlan fehér inges-farmeros, tökéletesen belőtt, szőke frizurával és diszkrét sminkkel otthon takarító háziasszony élete gyökeresen megváltozik, amikor egy új tisztítószer megoldja létezésének legégetőbb problémáját: azt a fránya vízkövet. Földöntúli boldogság ragyogja be szimmetrikus orcáját, ahhoz hasonló, mint amikor bacimentesíti a vécét, vagy amikor talál egy olyan szempillaspirált, amelyik végre-valahára már tényleg háromszorosára dúsítja a pilláit, és olyan drámai tekintete lesz tőle, mint Frodónak, amikor eltűnt a gyűrű a Végzet Hegyének tüzében A Gyűrűk Ura végén.

Mindeközben egy dezodormárka legújabb szpotjában a tüzes karikákon által rockoperára ugrató, lovas színházas Pintér Tibor csinál még nagyobb hülyét magából, persze kellő öniróniával. Nutella-színűre mázolt bronzbarna testtel erőlködik az edzőteremben, hogy felszedjen egy csajt, miközben ugye, tudjuk, hogy a megfelelő illaton múlik a siker. Nem is olyan régen egy burkolatbolt hirdette magasfényű, fához hasonlatos járólapjait egy padlón békésen szendergő hölggyel és a következő szlogennel: „Fektesse le Ön is!” Vagy esetleg emlékezhetünk arra a húsos cégre is, amely egy tangát viselő nő testrészeit rajzolta be plakátjain, ahogyan a vágóállatokon szokás: far, hát, alsó- és felsőcomb. Mellette a felirat: „Bomba csirke”.

Ezeket az ötlettelen, kretén és lealacsonyító reklámokat számba véve nem túlzás Nagy-Britannia lépése: le a szexista propagandával! Noha a túlzott politikai korrektségre való törekvés sem egészséges, a társadalomra nézve valóban káros tud lenni az ősöreg nemi sztereotípiák bebetonozása, miközben 2019-et írunk. A reklámok zöme még ma is arra épít, hogy a férfiak sörivó, meccsnéző tahók, netán ügyetlen-esetlen apák, a nők pedig tisztaságmániás sárkányok vagy cicamicák, és persze nemre való tekintet nélkül mindenki tárgyiasítva van, hiszen csak így érhetőek el a marketingszempontból megcélzott közönségtípusok. Angliában ezentúl nem szabad azt sugallni hirdetéseken keresztül, hogy a különböző nemhez tartozók jobbak vagy rosszabbak lennének egyes feladatokban, illetve hogy berögzült társadalmi szerepeik lennének. Olyan hirdetéseket sem lehet ezentúl közölni, amelyek összekapcsolják a testi adottságokat a szerelmi életben elért sikerekkel, búcsút intenek tehát a kigyúrt macsóknak és a bomba nőknek. Az angol reklámügyi hatóság még decemberben hozta meg a döntést, azonban ekkor még hat hónapnyi türelmi időt adott a cégeknek arra, hogy átszabják a reklámkampányaikat – a tiltás ma már érvénybe lépett.

Szerényi Gábor rajza

Minden egy diétás ital hirdetésével kezdődött, amelyben egy bikinis modellel reklámozták a termék fogyasztó potenciálját. Akkora közfelháborodást váltott ki, hogy hetvenezren követelték aláírásukkal, hogy ne sugározzák többet a hirdetést. A brit reklámügyi hatóság ezután indított vizsgálatot a témában, amelyből kiderült, hogy a nemi sztereotípiák használata a reklámokban a nemek való életbeli egyenlőségi lehetőségeire is károsan hathatnak. Még 2016-ban egyébként egy Gucci-reklámot tiltottak be, mert abban a divatház egy szerintük egészségtelenül vékony modellt szerepeltetett (nahát!), a következő évben pedig a Rimmel kozmetikai cég hirdetését vonatták vissza, Cara Delevingne modell szemöldökének természetellenesre manipulálása miatt. Az Egyesült Királyság egyébként nem az első ország, amely korlátozza a nemi sztereotípiákat a reklámok világában, korábban Belgium, Franciaország, Finnország, Görögország, Norvégia, Dél-Afrika és India is tett erre vonatkozó korlátozásokat. Norvégiában például 1978 óta tiltva vannak az efféle reklámok.

Elsuhan egy ételfutárkocsi, oldalán egy hölgy erotikusan emeli nedves, vörös ajkaihoz a dúsan megrakott pizzaszeletet. Szexszel mindent el lehet adni, tartja a mondás, csak talán nem kéne. Amikor még nem rommá retusált és felismerhetetlenre sminkelt nők és férfiak mosolyogtak ránk mindenhonnan, kevésbé volt kényszeres külsőnk tökéletesítése és a végletekig túltolt fogyasztás annak érdekében, hogy olyanok legyünk, akárcsak fals ideáljaink. Ha pedig a csapból is az folyik, hogy a pelenkázás és a takarítás bizony kizárólag a nő dolga, az vajon mennyire növeli majd a gyermekvállalási kedvet? A degradáló, szexista viccek vajon mennyiben segítik elő a szexuális zaklatással való leszámolást? A „Bomba csirke” és a „Fektesse le Ön is!” szlogenek pedig vajon hogyan hatnak a legfiatalabb generációk nemi szerepekhez való hozzáállására?