Halljuk-e az „apahangot”?

A Kossuth rádió Vendég a háznál című műsora nem kerüli azokat a kényes témákat, amelyekről érdemes társadalmi szinten is gondolkodni.

Elsősorban segíteni, és a lehető legkevésbé bántani – bár a Kossuth rádió hétköznapi, családi műsorának ez a filozófiája, a Vendég a háznál mégsem kerüli azokat a kényes témákat, amelyekről érdemes társadalmi szinten is gondolkodni. Főként tematikus összeállításokat készít Keresztes Ilona főszerkesztő a csapatával, szűk fél órában, és ráadásul a gyermeknevelésről, tudván tudva, hogy ahol szoros családi kapcsolatok, emberi viszonyok kerülnek terítékre, ott természetes módon keverednek a tudományos eredmények a hagyománnyal, a hitek, tévhitek megváltoztatásához pedig gyakran évtizedek kellenek. A műsoridő kiválasztása kézenfekvő, hiszen a déli harangszó előtt a célcsoport tagjai minden bizonnyal a konyhában sürgölődnek, közben persze gyereket nevelnek – vagy legalábbis életkornak megfelelően kanalat, krumplipucolót és zöldséget nyomnak a kicsik kezébe –, fél füllel pedig még a műsort is hallgatják. A célcsoport természetesen: anyák, nagymamák és dédik, de egyre inkább az apák is, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Apamítoszok című, múlt heti adás témaválasztása.

Az anya-gyerek kapcsolat kitüntetett helyen szerepel minden fórumon, de már az apaságra mintha felemásan tekintene a média, sőt a szakirodalom is egyre inkább „anyásítani” akarja az erősebbik nemet. Ez persze demotiválja és elkedvetleníti az apákat, akik talán ösztönösen is érzik: a gyereknek nem erre van szüksége. A kisfiúknak és kislányoknak pont az a jó, hogy apa másként csinálja ugyanazokat a dolgokat, mint anya. ­Léder László, a Csendes apaforradalom című könyv szerzője szerint általános hiedelem, hogy az apaság érzése lassan alakul ki az évek során. Tanácstalan férjek mondogatják is a feleségüknek: neked könnyű, nálad „jönnek” a hormonok!

A pszichológus viszont állítja, a férfiakat sem hagyják cserben a hormonok, és apának lenni ugyancsak ösztönös érzés. Egy friss kanadai kutatás szerint már az elkötelezett kapcsolatba lépő fiatalembereknél is kimutathatók hormonális változások, majd a párválasztást követően – ha a férfi nyitott a gyermekáldásra – a természet is komoly erőkkel támogatja őt. Ami praktikusan azt jelenti, hogy azok az apák, akik érzelmileg bevonódnak, és a várandósság idején aktívan jelen vannak a család életében, türelmesebb édesapák lesznek.

A gyermeksírásra gondozói magatartással reagálnak, míg a magasabb tesztoszteronszintű férfiak inkább frusztrálódnak. A kutatás másik megdöbbentő eredménye, hogy az anyatejes szoptatásban mennyire meghatározó az apa attitűdje. A nő ugyanis sokszor a párja reakciói alapján ítéli meg testi változásait, és dönt: vállalja vagy sem az újszülött természetes táplálását.

A másik mítosz: ahol az apa, ott a fegyelem.

A férfi feladata betartatni a szabályokat. Léder László úgy gondolja, aki belemerevedik a szigorú apaszerepbe, nem lesz jó szülő. Érdemesebb szeretettel és támogatással megmutatni, hol vannak a határok, szép szóval elérni, hogy a gyereknek is érdekében álljon betartani a szabályokat. Gyakori félreértés, hogy az apának férfiasságra kell nevelni a fiát. Inkább közös élmények kellenek. Felszabadító erejű lehet a felismerés minden bizonytalan szülő számára, hogy a kisfia akkor lesz egészséges személyiségű ember és persze férfias felnőttkorára, ha szereti, elfogadja és időt tölt vele az apja.

A családról beszélve úgy tűnik, szükség van az „apahang” felerősítésére a médiában is. Az interjúalanyoknak bőségesen van mondanivalójuk, de figyelem: mítosz az is, hogy a gondoskodó apa egy posztmodern, skandináv, városi idea, amelyet most próbálunk ki először a történelmünk során. Széchenyi István például a közéletben távolságtartó ember volt, családi leveleiből mégis egy szeretettel teli, a gyerekeit szívvel-lélekkel istápoló, érzelmes apa képe rajzolódik ki.

S ez a magatartás nyugodtan összevethető a mai apaképpel. A megszólított persze legyinthet: kérem, én dolgozom a Vendég a háznál adásidejében. De a műsorokat megismétlik éjszaka, és a beszélgetések még hetekig visszahallgathatók a Médiaklikk oldalán. Szóval nincs kibúvó, kedves apukák. Vagy talán mégis. A rádióban hatéves kislány meséli édesen, hogyan megy ez náluk: „Apa, gyere játszani! – mondom, amikor leül a számítógéphez. – Egy perc, és megyek, válaszolja apa, de nem jön. Akkor még egyszer szólok neki, erre azt mondja, nemsokára, aztán megint hívom, akkor azt feleli, hogy mindjárt, aztán meg, hogy rögtön, és még legalább egy percet kell várnom, amíg végre leül mellém a szőnyegre játszani.”

(Vendég a háznál – Gyerekekről felnőtteknek. A családi műsor minden hétköznap 11.32-től hallható a Kossuth rádióban.)