Kar nélküli babák

Franciaországban évente 150, általában genetikai eredetű végtaghiányos kisgyerek születik. Átlagban 10 ezer szülésre 1,7 gyermek jut felsővégtag-hiánnyal.

Pósa Tibor
2019. 03. 21. 16:12
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A múlt év szeptemberének végén tudósított a France 2 tévécsatorna hírműsora arról a jelentésről, amely szerint a Lyonhoz közel fekvő Ain megyei Druillat falu körül 17,6 kilométeres körben a végtaghiánnyal született gyermekek száma az országos átlag többszöröse. Az első jelentések 2009 és 2014 között hét kar vagy alkar nélkül világra jött babáról szóltak. Franciaországban évente úgy 150 ilyen eset történik, ezek általában genetikai eredetűek. Átlagban 10 ezer szülésre 1,7 gyermek jut felsővégtag-hiánnyal, ami lehet az egyik alkar, vagy esetleg az ujjak nem fejlődtek ki.

A jelenséget észlelték a helyi egészségügyi szervek, az erről készült jelentés nem volt titkos, de a hatóságok nem verték nagydobra. A lyoni központú Remera orvoscsoport – amely Rhône-Alpes térség egészségügyi mutatóit összegzi – 2016-os, a Francia Közegészségügyi Intézetnek küldött jelentése már felhívta a figyelmet az esetekre, de azt a választ kapták, hogy ez még belefér a statisztikába.

A Remera vezetője, Emmanuelle Amar nem hagyta annyiban, az ő jelentése jutott el a France 2-höz. Ötfős csoportja is vizsgálta a születési rendellenességeket. Ha valaki végtaghiánnyal születik, annak elsősorban genetikai okai vannak. Az aini eseteknél ilyen nem fordult elő. Számításba jön még a terhesség első három hónapjában elszenvedett sérülés, amely a magzatot érte, vagy az anya szervezetébe jutó vegyi anyag. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején ilyen következményekkel járt a Dépakine nevű gyógyszer, amelyet a terhes nők szedtek émelygés ellen. Az orvosok a szokásokat, az élelmiszert, amelyet ezen a vidéken fogyasztanak, a környezetet is kutatták. Semmire sem jutottak.

Egyetlen közös pontra bukkantak: a szülők mind mezőgazdasági vidéken élnek. Természetesen a növényvédő szereket is vizsgálták, de ez sem hozott eredményt. Az asszonyok eltérő időpontban estek teherbe, tehát más-más évszakokban voltak kitéve a feltételezett mérgező anyagnak. Közös pont tehát itt sincs. Az állattartásra különös figyelmet fordítottak, ugyanis a helyi állatvédelmi hatóság jelzett olyan eseteket, amikor tehenek végtaghiányos borjakat ellettek. De itt sem találtak perdöntő összefüggést. Közben még két másik térségben tapasztalták azt, hogy megemelkedett a rendellenességgel született gyermekek száma: Loire-Atlantique területén, amely nyugatra, az Atlanti-óceán partvidékén fekszik, az utóbbi időben négy, míg Morbihanban (Bretagne) három gyermek született végtaghiánnyal.

Az viszont kiderült, hogy a lyoni intézethez hasonló orvoscsoportok csak az ország területének húsz százalékát fedik le, ráadásul a számítógépeik közt nincs kapcsolat, átjárhatóság.

A francia közegészségügyi hatóság három jelentést tett közzé, amelyek mindegyike ugyanazt állapítja meg: nem tudunk semmit, sötétben tapogatózunk. A kormánynak elege lett a bizonytalanságból, létrehozott két tudományos vizsgálóbizottságot, ezeknek június végére le kell tenniük az asztalra jelentéseiket. Az egyik tudóscsoport az újszülöttek hiányosságait elemzi, míg a másik a helyszínen végez vizsgálatokat. Csak bízni lehet abban, hogy a tudós fők előállnak valamilyen magyarázattal. A tudományos szakirodalom egyszázaléknyi esélyt ad arra, hogy a csoportok sikert érnek el. A rejtélyekre pedig nagyon fogékony a társadalom.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.