Pörgessük vissza négy évvel a történelem kerekét! 2016 júliusának közepén, az Erdoğan-ellenes török puccs nyitányán a hazai légierő egy részének a közintézmények elleni bombatámadása volt a jel az államcsíny megkezdésére. Terveik közt szerepelt az is, hogy Recep Tayyip Erdoğan államfő repülőgépét, ha az ország elhagyására készül, leszállítják vagy esetleg megsemmisítik.
Erdoğan bosszúja kegyetlen volt. A török légierőt gyakorlatilag lefejezték, a parancsnokoktól egészen a pilótákig.
Ám új pilótákat – különösen ilyen nagy számban – nem lehet egyik napról a másikra leakasztani a szegről. Ez volt az egyik hiba, amellyel nagy dühükben nem számoltak a török vezetők. A másik pedig a gépek állapota. A török légierő megragadt a vietnami háború korszakában: több mint négyszáz, a ’70-es években gyártott F–4-es és F–16-os amerikai vadászgéppel rendelkezik. Igaz, az F–16 modernizált, de akkor sem veszi fel a versenyt a legkorszerűbb fegyverekkel.
A törökök tudatában vannak ennek. Ha minden jól megy, már ott kellene hogy álljanak a hangáraikban a hiperszuper amerikai F–35-ös vadászbombázó első példányai, minden nagyobb NATO-tag ilyet akar. A törökök ráadásul igen jó helyzetben voltak, hiszen Washingtonnal több mint száz ilyen ötödik generációs vadászgépre kötöttek szerződést, az amerikai fél meg is kezdte a török pilóták felkészítését. Aztán az egész üzlet Donald Trump elnök vétója miatt kútba esett. Az első kizáró ok az volt, hogy Ankara orosz Sz–400-as rakétavédelmi rendszert vásárolt magának Ez már sok volt Washingtonnak, de még a NATO-nak is. Sokáig elnézték Erdoğan viselt dolgait, de most már elég. Nem tudni, azzal számoltak-e a tengerentúlon, hogy ezzel a másik fél, Oroszország befolyását növelik meg, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Miután dugába dőlt az amerikai üzlet, Ankara immár erőteljesen érdeklődik az orosz Szu–35-ös vadászgép iránt, amely hírek szerint az amerikai F–35-ös méltó vetélytársa.
Görögország sem ül a babérjain. Évtizedek óta jól látja ezt a lyukat a török hadi védelmen. A nyolcvanmilliós Törökország az Egyesült Államokat követően a NATO-ban a második legnagyobb haderővel bír. A mindig fegyverben álló hadserege meghaladja a hatszázezer katonát, a tartalékosokkal együtt bőven egymillió főt tud kiállítani. Ám ez a fölény ugyancsak kétséges, ha a modern repülőgépek csapást mérnek a szárazföldi és tengeri erőkre.
A törökökhöz képest számarányban a tizenegymilliós Görögország „jelentéktelen” haderőt tud mozgósítani. Pedig évtizedek óta készült, hogy elrettentse a török haderőt a fellépéstől, és erre nem kis pénzösszeget áldozott. A görögök személyi állománya alulmarad a kétszázezer főn, kevesebb mint háromszázezer tartalékossal számolhatnak. Van viszont egy fegyvernem, amelyben vezető helyen vannak egész Európában, ez pedig a harckocsik száma: majd 2500 páncélozott harcjárművet sorakoztathatnak fel Görögország védelmére. Megtalálható köztük az amerikaiak büszkesége, az M1 Abrams tank is, de találhatunk több mint négyszáz darab német Leopard 1-es típust is. 2011-ben, amikor kipattant Görögország eladósodottsága, és megkezdődött Athén gazdasági mélyrepülése, még akkor is több száz – igaz, használt – ilyen gyártmányú tankot vettek.
A díszőrség hagyományos egyenruhájának rész-
lete az athéni parlamentnél
Fotó: Getty Images
A Földközi-tenger gázlelőhelyeinek kiaknázásából „mindenféle idejétmúlt szerződésekre” hivatkozva akarják a partvonalon túl látni Törökországot, miközben Görögország vagy ötven éve militarizálja égei-tengeri szigeteit. Ezt pedig tiltja az 1936-os montreux-i nemzetközi egyezmény. Az 1960-as években kezdődött Limnosz és Szamothraké szigetének fokozatos katonai támaszponttá alakítása, miközben az egyezmény kimondja, hogy azokon csak rendőrség és csendőrség tartózkodhat. A török fél szerint 23 szigeten tapasztalták katonai létesítmények építését. Nemcsak fegyverraktárak találhatók itt, hanem a szigetek többségén kaszárnyák és nehézbombázók leszállását biztosító repülőterek is.
A görög légierő eddig is felvette a versenyt a törökkel. Vannak – ugyanúgy, mint Ankarának – F–4-esei és F–16-osai, és még néhány tucat Mirage 2000-ese. Ebből 24 darab a 2000-5 modern típus, amely távolról képes hatástalanítani egy ellenséges repülőgépet. Az elmúlt hónapokban Athénnak a Földközi-tenger keleti medencéjében található gázvagyon miatt kirobbant válság következtében példátlan gyorsasággal kellett találnia olyan eladót, aki hajlandó átadni neki a legkorszerűbb vadászrepülőgépét.
Franciaország jelentkezett. Történelmi okokból Párizs nem szereti Ankara mesterkedéseit, a Földközi-tenger keleti felében nemegyszer keresztbe tettek egymásnak. Nem véletlenül Franciaország volt az egyetlen európai hatalom, amely a brüsszeli „szolidaritást” azonnal katonai cselekvéssé változtatta: Macron elnöki parancsára két fregattot és két Rafale repülőgépet – amelyek a francia nukleáris haderő felügyeletébe tartoznak, hogy ebből is érzékelje Ankara az üzenet komolyságát – rendelt a térségbe, hogy így álljon ki a görögök támogatása mellett.
Athén kevesebb mint egy hónap alatt megállapodott Párizzsal arról, hogy tízmilliárd euróért 18 Rafale vadászgépet vesz meg – fegyverzetükkel együtt. Ebből 12 használt, azaz jelenleg is a francia légierőt erősítik. Ezek a gépek még az idén, de legkésőbb jövő év első felében megérkeznek görögországi támaszpontjaikra. Athén hat új gépet is vesz a franciáktól, ezeknek a szállítási ideje 2022-re esik. A franciák húsz éve próbálkoznak azzal, hogy Európában is értékesítsék a Közel-Keleten és Ázsiában sikeres Rafale-t. Most Párizsban úgy értékelik, hogy megtörtént az áttörés. A hadrendből kivonandó 12 vadászrepülőgépről szólva nemcsak a francia katonai szakértők, hanem ellenzéki képviselők is azt vetik az elnök szemére, hogy „pár rongyos eurómilliárdért kockára teszi Franciaország biztonságát”. A Dassault Aviation repülőgépgyár, amint tudja, pótolja a kieső darabokat – ez a kormány álláspontja.
Van, ami még ennél is furcsább. Honnan van Görögországnak tízmilliárd eurója (magyar pénzben mintegy 3600 milliárd forintja) ilyen fegyverüzletre? A hírek arról szóltak, hogy Athén épphogy csak kidugta a fejét a pénzügyi összeomlás hullámai alól. Most meg eurómilliárdos fegyverszerződést köt, anélkül, hogy ennek bármi közvetlen haszna lenne, hiszen a NATO és az Európai Unió maradéktalanul kiáll mellette. Vagy nem bízik meg a két szervezetben? Sőt, Athénban bejelentették azt is, hogy tizenötezer fővel megemelik a haderő létszámát. Görögország külföldi adóssága magasabb, mint a nagy válság kirobbanásakor, 2011-ben, ezt jelenleg 170 milliárd euróra, a görög nemzeti jövedelem 180 százalékára teszik a szakemberek. Természetesen érthető: egy ország mindent megtesz azért, hogy függetlenségét fegyverrel védje meg. Ám lehet, hogy mások élvezik ennek a hasznát.
