Négymillió liter

Félszáz különféle gyógyszermaradványt mutattak ki a Dunában nemrégiben, de olyan kis mennyiségben, hogy az nem jelent egészségi kockázatot. Az egyik vegyületet több mint ötezer éven át kellene kortyolni ahhoz, hogy egyetlen tablettányit bevegyünk. Jövőbeni bajainknak mégis forrása lehet, ha nem törődünk a víz minőségével.

A Fővárosi Vízművek 150 éves kőbányai tározómedencéje. Veszély nincs, de állandóan felügyelni kell a víz összetételét Fotó: Bruzák Noémi Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Budapesten és környékén az ivóvíz nagyjából kilencven százalékát a Dunából nyerjük, a víz természetes szűrését kavics- és homokréteg végzi. A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai arra kerestek választ, hogy ez a természetes szűrőrendszer mennyire hatékony a kémiailag aktív gyógyszermaradványokkal szemben, amelyek az emberi anyagcsere révén kerülnek a folyó vizébe a tisztított vagy tisztítatlan szennyvízzel. A gyógyszermaradványok közé sorolhatjuk a nagy mennyiségben használt fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, hormonokat, antibiotikumokat, vizelethajtókat, kontrasztanyagokat, nyugtatókat.

Az egyik legrangosabb nemzetközi tudományos szaklap, az Environmental Pollution online­ kiadásában publikált tanulmány szerzői több éven át tartó, a Nemzeti versenyképességi és kiválósági program keretében támogatott kutatásuk során a folyó mintegy száz kilométeres szakaszán összesen 107 mintát vettek a Duna vizéből, és csaknem százat a víznyerő kutak csapjaiból a főváros térségében. Tehát olyan vizekből, amelyekkel a fogyasztó még nem találkozik.

A Duna vizét senki sem issza, az ivóvízkutak vize is további szűrésen, klórozáson megy keresztül, amíg csapvíz lesz belőle. Ebben a tanulmányban nem beszéltek a csapvíz minőségéről.

A mintavétel után kezdődött az érdemi munka: megnézték az egyes hatóanyagok gyakoriságát, valamint azt, hogy ezek milyen koncentrációban vannak jelen, és arra is kíváncsiak voltak, hogy a gyakoriság, illetve a koncentráció hogyan változik, miközben a folyó vize a természetes parti szűrőn át a vízkivételi kutakba jut. A kutatók a dunai mintákban a keresett 111-ből 52-féle hatóanyag nyomára bukkantak. Összességében 15 fajta gyógyszermaradványt találtak a minták legalább felében, és tíz vegyület fordult elő nyolcvan százaléknál nagyobb gyakorisággal. Minden mintában azonosították a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére használt bizoprololt, és csaknem mindegyikben a metoprololt. A magas vérnyomás kezelésére használt perindopril előfordulása is meghaladta a kilencven százalékot. A Duna vizében kimutatott hormonok közül messze a legtöbb a női fogamzásgátló tablettákban használatos ösztrogén – jelenlétét a minták 42 százalékában igazolták. Egyáltalán nem találtak viszont antibiotikum-maradványokat, aminek nem az a magyarázata, hogy ilyenek ne volnának a Dunában, hanem az, hogy a kutatásban használt teszt nem alkalmas a kimutatásukra.

A tanulmány egyik fontos következtetése, hogy a parti szűrés rendkívül hatékony, mintegy 95 százalékos. Ennek köszönhető, hogy míg a Dunában 52-féle hatóanyagra bukkantak a kutatók, az ivóvízmintákban már csupán 32 jelenlétét igazolták. A kutatás a legmérgezőbb vegyületekre összpontosít, amelyeket a leggyakrabban fogyasztanak az emberek, emellett általában stabilak is, tehát nehezen bomlanak le. Ezek a vegyületek – jelenleg – valós környezeti vagy egészségi kockázatot nem jelentenek a parti szűrésű vizekben, mégis érdemes őket folyamatosan kutatni, nehogy a jövőben problémát jelentsenek.

A Fővárosi Vízművek 150 éves kőbányai tározómedencéje. Veszély nincs, de állandóan felügyelni kell a víz összetételét
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Napjainkban olyan műszerek és vizsgálati technológiák állnak már a laboratóriumok rendelkezésére, amelyek alkalmazásával a nullától alig különböző mennyiségek kimutatása, meghatározása is lehetséges. Ahhoz például, hogy egy láz- és fájdalomcsillapító tablettának megfelelő mennyiségű hatóanyagot az ivóvízzel elfogyasszunk, négymillió literre volna szükségünk, vagyis napi két liter víz elfogyasztását alapul véve ezt a mennyiséget 5479 év alatt tudnánk bejuttatni szervezetünkbe.

A gyógyszermaradványok kimutatása az 1990-es években kezdődött meg a világ számos országában. Az odafigyelés indokolt, hiszen a Föld lakosságának száma és átlagéletkora folyamatosan emelkedik, ami együtt jár a gyógyszerfogyasztás várható növekedésével. Természetesen jelentős különbségek vannak a fejlett vagy gazdaságilag elmaradottabb országok között, de a folyók nem ismernek határokat. A klímaváltozással együtt járó hőmérséklet-növekedés következtében várhatóan csökken a befogadóként szolgáló vízfolyások vízhozama, ennek következtében nő a felszíni vizekben a gyógyszermaradványok koncentrációja – összegezte gondolatait Záray Gyula, az ELTE professzora a Magyar Tudomány című lapban.

Az ELTE-n 2006-ban kezdődtek meg a jelentős mennyiségben használt nemszteroid bázisú fájdalomcsillapító és gyulladásgátló gyógyszerek kimutatását és mennyiségi meghatározását lehetővé tevő analitikai kémiai fejlesztések. Idén jelentették be, hogy egyszerűen üzemeltethető víz­tisztítási eljárást fejlesztettek ki az egyetem kutatói – a módszer kistelepüléseken a már biológiai úton megtisztított szennyvizek szerves mikroszennyezőinek eltávolítására és fertőtlenítésére alkalmas. A Záray Gyula professzor vezette csoport a vizsgált tíz gyógyszermolekula esetében 95-100 százalékos eltávolítási hatásfokot ért el. Ahogy arról lapunkban beszámoltunk, a technológiát a kiskunlacházi és a siófoki szennyvíztisztító telepen tesztelték. A kísérleti rendszer naponta csupán hat köbméter folyadék utókezelésére és fertőtlenítésére alkalmas, ami az EU-átlag szerint csupán harminc ember szennyvizét jelenti. A módszer fejlesztésével a rendszer legfeljebb százlakosú települést láthatna el.

– A folyóvizek terhelése nem nő, inkább állandónak tűnik az utóbbi évtizedben. Ellenben vannak anyagok, amelyek lassan bomlanak le, felhalmozódnak, így ezek koncentrációja lassú növekedést mutat – summáz a cikk egyik szerzője, Kondor Attila Csaba. A Tiszán nem terveznek méréseket, de az eddigi eredmények, illetve a nemzetközi szakirodalom azt mutatja, hogy hasonló nagyságrendekkel találkoznánk a szőke folyó esetében is. Azaz vélhetően ott is rendkívül alacsony koncentrációjú, egészségre veszélytelen gyógyszerszármazékokat mutatnának ki.

Depressziós turisták

A gyógyszermaradványok utáni kutatás a Duna mellett a Balatonra is kiterjedt. Idén májusban Maász Gábor, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos munkatársa arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a tóban 69 gyógyszermaradványt mutattak ki, de mivel ezek kis mennyiségben vannak jelen a vízben, nem jelentenek egészségügyi kockázatot. A kapott értékek más európai tavakéhoz hasonlóak, és olyan csekély mértékűek, hogy nem befolyásolják a fürdőzést. „A vízbe kerülő gyógyszerszármazékok fő forrása a tóba jutó tisztított szennyvíz, ez is jelzi, hogy mielőbb ­tovább kell fejleszteni a térség szennyvíztisztításának technológiáját” – mondta akkor a szakember. A Balatonban található gyógyszermaradványok második legjelentősebb forrásának a turizmust nevezte meg, amit jól mutat, hogy számottevő az eltérés a népszerű strandok közelében nyáron és a szezonon kívül vett vízminták között. A vizsgálatokat 134 gyógyszerhatóanyagra végezték el, a kimutatott 69-ből 15 újdonságnak számít. A kimutatott gyógyszermaradványok zömmel a humán gyógyászatban alkalmazott fogamzásgátlókból, szív- és érrendszeri gyógyszerekből, fájdalomcsillapítókból és epilepszia elleni gyógyszerekből származnak. Az újdonságnak számító 15 hatóanyag többsége a depresszió kezelésére alkalmazott szerek alkotórésze.