Nem a hardvert kellene frissíteni

A tervezett elavulás miatt kell kétévente telefont, ötévente mosógépet cserélnünk. A pandémia nyomán azonban új szolgáltatási modell kezd ­kirajzolódni. Kérdés, hogy a gazdaságunk alapját jelentő folyamatos költekezés engedi-e a változást.

Elektronikai hulladékból készített gyalogkakukkszobor az új-mexikói Las Cruces határában. Pazarlóan élünk Fotó: Education Images Forrás: Getty Images

Lisa Jackson, az Apple fenntarthatóságért és környezetvédelemért felelős alelnöke nemrég arról beszélt, hogy barátja most cserélte le hatéves iPhone-ját, és ahelyett, hogy kidobta volna, továbbadta, hogy más is használhassa.

A fenntartható gazdaság szent Grálját már sok kutatás megtalálta a körforgásos gazdálkodásban, ám a legtöbb esetben ettől igen messze vagyunk. A fast fashion cégek abból élnek, hogy olcsó és rossz minőségű alapanyagokból állítanak elő alig egy szezont kibíró minikollekciókat, amelyeket a nagy divatházak által diktált trendekből válogatnak össze. A textilszálak kémiai újrahasznosításával lehetne segíteni a felgyorsult divatkörforgás okozta pazarláson, ám a technológia olyan drága, hogy nem éri meg a legjobban szennyező fast fashion cégeknek. Hasonló a helyzet a mobil- és számítástechnikai cégek esetében. A laptopok, tabletek, telefonok hiába tartalmaznak közel hatvanféle értékes anyagot, például aranyat, ezüstöt és palládiumot, az e-szemét újrahasznosítása gyerekcipőben jár.

Az ok az összeesküvés-elméletek kedvelői szerint a tervezett elavulás intézménye. Bár soha nem bizonyították teljes mértékben a jelenséget, bírósági ítéletek már születtek mind az Európai Unió országaiban, mind az Egyesült Államokban, amelyek kártérítésre kötelezték például az Apple-t, miután bebizonyosodott, a régebbi modelleket a cég szándékosan lassította a szoftverfrissítések után.

A tervezett elavulásra való első utalást a XVII. században jegyezte le egy angol közgazdász, ­Nicholas Barbon, teljes kidolgozása pedig az 1930-as évekhez és a gazdasági világválsághoz köthető. Az első izzók és az első nejlonharisnyák elnyűhetetlennek tűntek, majd az izzógyártókat felügyelő Phoebus kartell és a francia DuPont cég mérnökei azon kezdtek dolgozni, hogyan lehet a termékek minőségét rontani, gyakoribb vásárlást generálva. Sikerrel jártak, a volfrámizzók üzemideje néhány év alatt 2500 óráról ezerre csökkent, a nejlonharisnyák pedig olyan gyenge szálúak lettek, hogy sokszor már az első felvételkor felfutnak. A fényforrások fejlődésével a volfrámizzókat felváltották először a halogén, majd a LED-es izzók, azonban független kutatások ezeknél is bebizonyították, hogy kisebb hatékonysággal dolgoznak, mint az ígért gyári adatok.

Tavaly tavasszal az Európai Unió új kezdeményezést mutatott be, a körkörös gazdasági cselekvés tervét. Novemberben felülvizsgálták a kiadványt, jelezve, hogy idén mindenképpen a bizottság elé kerül a tervezet, amely nem egyszerűen ösztönzi az újrafelhasználást és újrahasznosítást, hanem biztosítja minden uniós állampolgárnak a jogot, hogy automatikusan megjavítsák elromlott készülékeiket, ahelyett, hogy el kellene őket dobniuk. A Cambridge Econo­metrics tanácsadó vállalat felmérése szerint a körforgásos gazdaság fél százalékkal növelné az unió GDP-jét, és 700 ezer új munkahelyet teremtene 2030-ig.

Elektronikai hulladékból készített gyalogkakukkszobor az új-mexikói Las Cruces határában. Pazarlóan élünk

Környezetvédelmi szakemberek egyetértenek abban, a legnagyobb probléma az anyaghasználati veszteség, hogy rendkívül pazarlóan élünk, rengeteg szemetet termelve. A megoldás az lehetne, hogy az adásvétel tárgyává termékek helyett szolgáltatások válnak, amikor ugyanazt a terméket a megosztásos gazdaság logikája szerint többen használják, ami jelentős anyagmegtakarítást jelent. Tehát egy vállalat ahelyett, hogy megvesz tízezer izzót, szolgáltatást vásárol, hogy irodáit és a gyára területét megfelelő minőségben és fényerővel világítsa meg. Ettől kezdve az izzógyártóknak az lenne az érdekük, hogy három-négyszer hosszabb időintervallumban működő világítótesteket gyártsanak. Ha a vásárló havi vagy negyedéves szolgáltatási díjat fizet, a hosszabb élettartam lesz a cél. A másik kedvelt példa az autóiparhoz kapcsolódik. Felmérések szerint az autópark tíz százaléka elég lenne a jelenlegi mobilitás fenntartásához, ha szisztematikusan megosztva használnánk a kocsikat. Ennek feltétele a digitalizáció, az információmegosztás magas foka, ám ez már rendelkezésre áll, minimalizálva a megosztás költségeit.

Rachel Botsman, a megosztásos gazdaság szakértője már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet, hogy a felhőben elérhető programok és dokumentumok miatt egyre valószínűbb, hogy informatikai eszközeink is megosztás alapján fognak működni. A birtoklás azonban pszichológusok szerint fontos összetevője az emberi gondolkodásnak, így sokan nehezen mondanak le javaikról. A körkörös gazdasági cselekvési terv kidolgozói úgy vélik, a koronavírus-járvány éppen ebben segített, felhívta a figyelmet a környezet sérülékenységére, illetve, hogy mi mindent tehet a hétköznapok embere a környezetvédelemért.

Nagy István környezetvédelmi szakértő szerint éppen ezért vagyunk most történelmi pillanatban, hogy a járvány okozta gazdasági válság összekapcsolta az állami döntéshozók és a hétköznapi emberek igényét a zöldebb működés iránt. Ha pedig a politikai közösség megfelelő érzékenységgel nyúl a szabályozáshoz, akkor olyan ösztönző rendszerek épülhetnek ki, amelyek például drágábbá teszik a természeti erőforrások kitermelését, így kényszerítve a cégeket, hogy a megszokott életszínvonalat jóval kevesebb természeti erőforrás felhasználása mellett biztosítsák.

Ennek megfelelően az uniós stratégia megköveteli a tagországoktól, hogy csökkentsék vagy kivezessék a javítási szolgáltatások forgalmi adóját, illetve hozzanak létre javítási központokat. A tervet a fogyasztó- és környezetvédő szervezetek is üdvözlik, ám kérdés, hogy a cégeket hogyan sikerül rávenni a változásra. A pandémia Nagy István szerint ebben is segít. Az emberek ugyanis kevesebbet költenek, hiszen sokan vesztették el állásukat, a cégeknek viszont érdekük az új vásárlók megszerzése, így megéri alacsonyabb áron szolgáltatásokat nyújtani, és marketingcsatornákon fellépni a túlköltekezés ellen. A Mountex túrabolt a tavalyi Black Friday előtt azzal lepte meg közönségét, hogy az Amerikából Magyarországra is átterjedt fekete pénteki őrület helyett kiküldte dolgozóit és vásárlóit a természetbe.

A cég közleménye szerint így tudnak tenni a túlköltekezés és pazarlás ellen, ami fenntarthatósági szempontból minden vásárlójuk javára válik.

A túrabolt nem az egyetlen cég, amely a fenntarthatósággal kampányol. Az Amazon belső kereskedést indított, amely elektromos eszközök millióit értékesítette újra, így azok nem kerültek a szeméttelepre, továbbá maguk olyan termékeket gyártanak, amelyeknél „nem kell a hardvert minden évben frissíteni, így a termékek többségét több mint öt éve használják”. Az Apple az akkumulátorokból kinyert kobalt újrafelhasználására büszke, de elismeri, hogy még bőven lenne hova fejlődni az újrahasznosítás terén. Uniós szakértők remélik, hogy 2021 a pandémia okozta társadalmi változások miatt a hulladéktermelés és az újrahasznosítás arányának egyensúlyba hozásáról is szól majd.