Online randi

A karácsonyi és újévi időszakban megugrik az online társat keresők száma, de vajon tényleg a kibertérben a DNS-ünk alapján vár ránk a szerelem?

Egyre több az internetes társkereső applikáció, amelyek már nem egyszerűen profilinformációk alapján hoznak össze. A karácsonyi és újévi időszakban megugrik az online társat keresők száma, de vajon tényleg a kibertérben a DNS-ünk alapján vár ránk a szerelem?

A Harvard genetikusához, George Church-höz több különleges projekt is köthető: 2015-ben a mamutok feltámasztásával kísérletezett, tavalyelőtt vissza akarta fordítani az öregedést, tavaly pedig kijelentette, hogy genetikai manipuláció nyomán az embereknek lehetőségük nyílna szuperképességek megszerzésére. Most olyan társkereső applikáción dolgozik, amely megelőzné a betegségek örökítését. A tudós szerint, ha minden ember genomját megvizsgálják, és a megfelelő emberrel párosítják, akkor megszűnhetnek a betegségek, mert sikerül a domináns génekkel felülírni a hibákat örökítő géneket. Nem Church az első, aki az emberi géntárkép megalkotása óta biológiai alapra szeretné terelni a társkeresést.

Bő tíz évvel ezelőtt a molekuláris genetikus Joelle Apter és a neurobiológus Tamara Brown alapította a GenePartnert, amely azt ígérte a társkeresőknek, hogy genetikailag a tőlük legkülönbözőbb partnerrel párosítja őket össze, mivel – egy 1995-ös svájci kísérlet szerint – az egyedválasztást a genetikai sokféleség megőrzése vezérli. A vonzalom tehát annál erősebb, minél nagyobb a genetikai különbözőség. Egyre több startup ébredt rá arra, hogy az önbevallásos szűrés – etnikum, vallás, életkor, szexuális orientáció, iskolázottság, munkavégzés, érdeklődési kör – már nem elégíti ki a szingliket, akik különlegesebbre, biztosabbra vágynak az internetes társkeresés világában. Amerikában mostanában menő a biológiai alapú társkeresés. Az emberek kezdenek kiábrándulni a szimplán algoritmusok által kiadott párosításokból, és arra vágynak, hogy „emberibb” legyen az applikációkon keresztüli társkeresés. Ezt a trendet lovagolják meg a DNS- vagy éppen a neurológiai megfelelőséget hirdető appok. Az internetes társkeresés hárommilliárdos iparággá nőtte ki magát. Az eMarketer felmérése azt mutatja, hogy csak az USA-ban tavaly milliók vették igénybe a randiapplikációk valamelyikét. Három év múlva a 28 milliós számot is átlépi az amerikai felhasználók száma. A növekedés óriási üzlet a vezető applikációk, így a Tinder, a Hinge és a Match számára. Mára nem jelent stigmát, ha egy pár az interneten találkozik, bár egyesek úgy látják, ez a romantika végét jelentheti.

Magyarországon sokan a könnyű kalandok reményében használják az applikációt. A felhasználóbarát felületen könnyű a közelben lévő szingliket jobbra vagy balra húzni (a tetszés vagy a nem tetszés jele), egy rövid kalandhoz bőven elég képet látni a másikról. Az online társkeresés szakértői szerint éppen az időspórolásra való törekvés a legtöbb társkereső problémája. A felhasználók nem akarnak időt szánni az adatlapok átböngészésre vagy az e-mail írásra. Szeretnék, ha egy fénykép alapján dönthetnének. Mikor ezt megteszik, azonnal találkoznak, hogy kiderüljön, „működik-e a kémia”.

A randikon pedig elpanaszolják, milyen szörnyű az online társkeresés, mert csupa alkalmatlan partnerrel hozza össze őket a sors. A magyar fiatalok egyébként nyitottak a hazai fejlesztésű applikációkra.

Világszerte november végétől növekszik az online társkeresők száma, mivel a legtöbb szingli ebben az időszakban ébred rá arra, hogy nem akarja egyedül tölteni a karácsonyt és az újévet. Az ünnepek alatt általában 10-15 százalékos növekedést regisztrálnak az applikációk, de előfordul 30-50 százalékos növekedés is. A legtöbben újévi fogadalmukat január 5-én este szeretnék valóra váltani, addigra ugyanis visszarázódtak a rendes kerékvágásba, és van idejük a társkereséssel törődni. Magyarországon december 26. számít a csúcsnak.

A legtöbb szingli a szüleivel ünnepel, akik rendre megkérdezik, hogy mikor mutatja be újdonsült barátját/barátnőjét.