Puskás lő…

A szerző szándéka nemcsak a krónikamesélés és számadás Puskás Ferenc életéről, hanem elégtételadás, sőt vezeklés is az Aranycsapat kapitányának életútja, karrierje és jelleme előtt.

Borsi-Kálmán Béla már írt erről a témáról, még 2008-ban. Könyvét akkor elkapkodták, ezt a kötetet bővített és javított kiadásnak tekinthetjük. A szerző magyarázattal is szolgált, hogy miért kellett várni ennyi ideig az új kiadásra. A 2010-es évek elején négy évig külszolgálatot teljesített, csak nyugdíjas éveiben volt ideje arra, hogy dokumentumok után kutasson azokról a témákról, amelyek könyvében szerepelnek. Ismét utánajárjon az említett meccseknek, a labdarúgás nem csak focista szereplőinek és olyan történéseknek, amelyek eddig nem kaptak nyilvánosságot. Ez Borsi-Kálmán egyik legnagyobb erénye, hogy nem lazsálja el a háttérmunkát, kitartóan „végignyálazza” azokat az iratokat, amelyek közül nem egy titkosszolgálatoknál rejtőzik.

A felhasznált és ajánlott irodalom az 513 oldalas könyvből csaknem száz lapot tesz ki, amely a szerző rendkívül alapos munkájának bizonyítéka. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy Puskásról szóló verseket is találunk a kötet végén, sőt hozzá és Albert Flóriánhoz köthető mondásokat is olvashatunk, ezzel lesz teljes a kép.

„Ezt az írást a Puskás-halál körüli hercehurca ihlette – árulja el a szerző az Epilógusban. – Közelebbről: az a kényelmetlen érzés, annak a feloldhatatlan ellentmondásnak a kényszere, amely egyfelől a nagyvilág protokollárisnál jóval több, már-már katartikus megrendülése, feltétlen elismerése, parttalan szeretet- és együttérzéshullám, valamint a megszokott kisszerű (kis-nagy)magyar fanyalgás, késve mozdulás, majd túllihegés közt feszül.”

Mi is ez a mű? Dokumentum­írás, amely nem csak a futballról szól. A szerző szándéka nemcsak az emlékezés, a krónikamesélés, az elemzés és számadás Puskás Ferenc életéről, hanem elégtételadás, sőt vezeklés is az Aranycsapat kapitányának életútja, karrierje és jelleme előtt. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Borsi-Kálmán összegyűjt minden olyan történetet, amely az egekbe magasztalja Puskást. Igyekszik bemutatni azt az embert, minden jó és rossz­ tulajdonságával együtt, aki az egyetemes futball óriása volt. Puskás életútjának ismertetésekor nem időrendben halad, hanem a maga gondolatait is kifejti egy-egy fejezet erejéig az akkori és jelenlegi magyar foci helyzetéről. A könyv korrajz is, olyan oldaláról mutatja a Rákosi- és Kádár-korszakot, amelyet kevesen ismernek.

Magyarországon mindig politikai kérdés volt a foci. A szocialista rendszerek közelről figyelték minden rezdülését. Borsi-Kálmán Béla foglalkozik a titkosszolgálat ténykedésével, amely behálózta az akkori nemzeti tizenegyet. Természetesen az 1954-es genfi világbajnoki döntőről is ír, szerinte nem kellett volna engedni Puskásnak, hogy sérülten is játsszon, mert nem tudott csapatának segíteni. Az összeállításba az Aranycsapat kapitányán kívül még egy szerv szólhatott bele, az Államvédelmi Hatóság. A Rákosi-rendszer kivételes bánásmóddal jutalmazta a csapattagokat. Farkas Mihály ÁVO-főnök személyesen telefonált a vámszerveknek, hogy nem kell ellenőrizni a határátlépésnél az aranylábúakat. Ez a Kádár-rendszerben is folytatódott: középszerű, de megbízható pártapparatcsikok felügyelete alatt állt a magyar futball. Meg is lett az eredménye.

A szerző párhuzamot von Puskás és az utána jövők, Albert vagy Varga Zoltán közt. Borsi-Kálmán szerint utóbbiban volt meg az a képesség, hogy a született zseni nyomdokaiba léphessen, de neki semmi sem sikerült: sem a kapcsolata a Fradival, sem pedig külföldi karrierje. De Puskás Ferenc pályafutásához méltatlannak érzi azt is, ahogy edzőkarrierjében a legenda egyre lejjebb adta csapatai megválasztását.

(Borsi-Kálmán Béla: Az Aranycsapat és ami utána következik – Adalékok a Rákosi-korszak és a Kádár-rendszer történetéhez a futball tükrében. Kortárs Kiadó, Budapest, 2019, 513 oldal. Ára: 8000 forint)