A Magyar Természettudományi Múzeum legújabb, virtuális kiállítása szokatlan megközelítésben, a természettudós szemüvegén keresztül mutatja be a trianoni döntésnek az élet minden területére kiterjedő hatását. Elmondja, mi jellemezte a békediktátum előtti természetrajzi kutatásokat, feltár néhány izgalmas és példamutató életutat, és kifejti, miként befolyásolták a döntés következményei a kutatói és intézményi sorsokat.
A Trianon – Természetrajz a Kárpátoktól az Adriáig című tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumból kiváló Magyar Természettudományi Múzeum intézménytörténetével is megismerteti az érdeklődőt. Az első fejezetből megtudjuk, a természettudományi gyűjteményt Festetics Julianna (1753–1824) ásványgyűjteménye alapozta meg 1803-ban, amelyhez máig példátlan mértékű állami támogatásokból megvalósult vásárlások adódtak. Ennek köszönhetően a XX. század elejére a kollekció a világ egyik legjelentősebb gyűjteményévé vált.
Miután a békekonferencia tiltása ellenére a román csapatok megszállták Budapestet, a múzeum vezetői írásos beadvánnyal fordultak az antant vezető hatalmainak budapesti képviseleteihez. Ebben a Magyar Nemzeti Múzeum és az összes többi gyűjtemény, könyvtár védelmét kérték. A brit misszió válaszában közölte: minden tőle telhetőt el fog követni, de csak akkor léphet fel, ha a gyűjtemények veszélyben forognak. Erre nem is kellett sokat várni, olvasható a kiállítás weboldalán, ahol az is kiderül, hogyan folytatódott és hogyan ért véget a történet.
Őslénytani lelet a felvidéki Gombaszög területéről
Fotó: Magyar Természettudományi Múzeum
Olvashatunk a Kárpát-medence botanikai kutatásának hagyományairól és Kitaibel Pál munkásságáról, a lepkészetnek hódoló bánsági Lipthay Béla báróról és két erdélyi rovarász grófról, Wass Béláról és Teleki Jenőről, valamint Jávorka Sándor Magyar flóra című könyvéről, mely a teljes Kárpát-medencére vonatkozó botanikai ismereteket összegzi.
A Pannon-tóval mint hungarikummal több alfejezet is foglalkozik, majd egy újabb természettudós, Brancsik Károly kerül előtérbe. A trencséni „rovarászdoktor” közel félmillió példányt számláló gyűjteményt épített fel otthonában. Páratlan értéke ellenére az utókor ezt nem becsülte meg, ezért sajnos szétszóródott.
Trianon hatásait vizsgálva a szerzők számos egyéni sorsra is kitérnek, köztük két lepkész fivérre, akiket a békediktátum választott el örökre. Ebben a részben történik említés arról is, hogy az erdélyi szász tudományos kör a magyarnál jobban vészelte át a változásokat, mivel jól szervezett intézményei védelmében már korábban is együttműködött a kisebbségi román erőkkel.
A személyes sorsok mellett a tárlat kurátorai fontosnak tartották, hogy a vándorló intézményekről is megemlékezzenek, és hosszabban értekezzenek arról, milyen hatása volt az ország feldarabolásának a tudományos életre, az ásvány-, kőzettani és gerincesőslény-tani kutatásokra, hogyan szabta át a békediktátum a gyűjtési területeteket, milyen ásványlelőhelyek kerültek a határon túlra.
A Velünk élő Trianon alfejezetben a múzeum azon munkatársainak családfájára vethetünk pillantást, akiknek felmenői kötődnek a határon túli területekhez, vagy éppenséggel ott születtek. Velük együtt kalandozhatunk a darabokra szabdalt történelmi Magyarországon, a csapatmozgások és határmódosítás függvényében.
A szakmaiság az Otthonunk, a Kárpát-medence című fejezetben jön elő töményebben, így elő kell bányásznunk életföldrajzi és biológiai ismereteinket. A történelmi Magyarország területén a Bihar-hegység volt az egyik olyan terület, amely ontotta a fantasztikus gazdagságú leletanyagot. A Bihar esetében a fantasztikust akár szó szerint is érthetjük, hiszen a barlangokban talált ősmaradványokról az itt élők régebben azt hitték, azok sárkányfogak, sárkánycsontok.
A határokon átívelő együttműködésekből is kapunk példákat, hogy milyen területen, milyen témákban (barlangok, földigiliszták, dinoszauruszok, kétéltűek, hüllők, Pannon-tó, történeti embertan), milyen eredményekkel és hogyan dolgoznak együtt a trianoni országhatárok különböző oldalain tevékenykedő szakemberek.
A kiállítás alkotói megjegyzik, hogy a mehádiai tapogatósbogár, amely a bánsági hegyvidék bennszülött faja, 1912 óta címerállata a Magyar Rovartani Társaságnak. De mivel a határon túli bogarat eszébe sem jutott senkinek másra cserélni, az most már magyar fajnak tekinthető.
A virtuális tárlat tudáspróbával, vendégkönyvvel, impresszummal és webhelytérképnek nevezett tartalomjegyzékkel zárul.
(Trianon – Természetrajz a Kárpátoktól az Adriáig, virtuális kiállítás, Magyar Természettudományi Múzeum. Elérhető: https://trianon.nhmus.hu/hu)
