Mint a mesében a királyfi, a szerelem hozzá is lóháton érkezett. Méghozzá a világ másik sarkából. Történt, hogy valamelyik medencés kerti partin, a koktélt szürcsölgetve Juannal hirtelen egymásra néztek. Az argentin fiatalember lovaspólóban utazott, így került Londonba. Angliai felsőbb körökben dívik ez a költséges sport, amelynek űzéséhez a különleges lovakat Argentínában tenyésztik, onnan importálják.
Juan munkája a lovak napi futtatásából, a mérkőzésekre felkészítéséből állt, egy-egy mérkőzésen ugyanis akár négyszer is újakra cserélik a fáradt méregdrága paripákat. De a Krisztinával dúló szerelem mellékhatásaként otthagyta a lovászkodást. És Londonnak búcsút intve Argentínában, az ifjú férj családjának közelében kezdtek új életet. Tíz év elteltével pedig Európába költözve számukra immáron Gyulakeszi a világ közepe.
Beszélgetés közben a magas, jóvágású, a magyar nyelvvel elszántan birkózó férj tejhabos kávét hoz. A mutatós csésze Krisztina alkotása.
A szívélyes gesztusban már a jövő körvonalazódik. Ugyanis a házaspár olyan kávéház megnyitását tervezi a faluban, ahol a vendégek Juan receptje alapján az argentin konyha legismertebb remekét, a szószokba mártogatható empanadát – hússal töltött tésztát – majszolhatják majd. Az immáron magyar állampolgár Juantól megtudjuk, hogy a Balaton-felvidék varázslata megkönnyíti neki az átállást a választott új élethelyzetre. Persze hiányzik a népes família, otthon nyolc testvér között nőtt fel. Juan szerint a magyarok hasonló mentalitásúak, mint az argentinok, akik viszont vidámabbak és aktívabb közösségi életet élnek.
