Unalmas barna

Divat a bútorfestés. A nagyi kredence jól megfér az IKEA-s szekrénnyel, ha mindkettő modern színekben pompázik. A mai hobbisták nem szeretnek sokáig csiszolgatni, a száradást várni, inkább megfizetik a speciális anyagokat vagy akár profi bútorfestő műhelyeket. Kettőben jártunk.

Szendrődi Enikő szerint a mai festési technológiák lehetővé teszik, hogy bárki ecsetet foghasson Fotó: Kurucz Árpád

Biatorbágy alvóváros. Lakói reggelente szorgos méhecskék módjára kirajzanak, majd estére a munkától megfáradtan térnek haza, így csak a babakocsit tologató kismamák és az unokákat kézen fogva vezető nagymamák látják, hogy a patakparti, takaros utca egyik fagylaltszínű házában milyen izgalmak történnek napközben. A Nemiskacat Látványműhelyben Szendrődi Enikő és üzlettársa, András Tünde festi izgalmasabbnál izgalmasabb színekre a régi és új bútorokat. Időről időre workshopot tartanak a többnyire Budapestről vagy a környékről érkező érdeklődők számára.

Ragaszkodás a régihez

Ezen a napsütéses nyári napon sem történik másként. Kis székek, nagyobb komódok fiókjai, dohányzóasztalok állnak szépen sorban a látványműhely hatalmas, kortárs festménynek is beillően festékfoltos munkaasztala mellett. A résztvevők azok történetéről mesélnek. Az egyik a nagymamáé volt, és Marcsi ebbe rejtette a tiltott cukorkákat. A másik, egy viszonylag új, talán tizenöt éves fenyőasztalka annyira megsárgult, hogy Anna szégyelli a barátai előtt, pedig a formáját nagyon szereti. Kinga egy ikeás széket hozott, amelyet néhány éve olcsón vett albérletébe, ám mivel kényelmes, nem dobná ki a férjhez menés és költözés után sem. Másfél órás megbeszélés után mindegyik darabról eldöntik, hova kerül majd, mi lesz a szerepe, és ennek megfelelően milyen szín és technika áll jól neki. Marcsi szekrénye vörös-fekete színátmenetet és új fogantyúkat kap, Anna türkizkékre festi az asztalt, amelyre virágmintát pecsétel, Kinga pedig nonfiguratív szalvétamintát dolgoz a székbe.

– Különböző okok miatt keresnek meg minket – kezdi Szendrődi Enikő a műhely bemutatását. – A neten találnak ránk, miután megfogalmazódik bennük, hogy nem akarják kidobni a régi bútoraikat. Mert masszív. Mert jó bele pakolni. Mert a dédié volt. Mert emlék fűz hozzá. De már elavult, rossz a színe, nem illik a mostani lakásba, mit lehet hát tenni? Annie Sloan bő húsz évvel ezelőtt szembesült ugyanezekkel a kérdésekkel, ezért kitalált egy merőben új festékfajtát, a krétafestéket, amely magas pigmenttartalma miatt nagyon jól fed, könnyen keverhető, kényelmes vele dolgozni, nem kell lecsiszolni a felületet, mégis szinte mindenen megtapad a festék. Azóta számos krétafestékmárka született, és az emberek elkezdtek rájönni, hogy a bútorfestés nem nehéz, anyagilag jövedelmező és kifejezetten kreatív folyamat.

A bútorfestés nem a XXI. század találmánya. A régi paraszti kultúrában megszokott volt, hogy folyamatos festéssel tartották frissen a bútorokat. A XX. század tömegtermelése azonban elhozta az olcsó bútorlapból, laminált lapból készült vagy éppen papírvékonyságú fabútorok Mekkáját, ahol a folyamatos termelés folyamatos fogyasztást kíván. Így rövidült a bútorok használati ideje is több százról alig néhány évre. Ez utóbbira a folyamatosan változó divat rásegít, így a nagyi sötétbarna koloniál garnitúrája és a szülők 90-es évekbeli megsárgult natúr fenyőbútorai ma fillérekért cserélnek gazdát az online bolhapiacokon. A fiatalok a lúgozott, fehérített bútorokat keresik, amelyek lehetnek koptatottak és antikoltak is, mivel a vintage (részletgazdag, finoman megmunkált, fehér és púderszínű bútorok), a shabby chic (használt és koptatott bútorok visszafogott földszínekben) és a rusztikus, vidéki stílusok igen divatosak, jól keverhetők az ipari loft és a bohém enteriőrökkel.

– Tisztelem a hazai paraszti bútorfestési kultúrát, de ott nagyon kell tudni rajzolni, és ismerni, melyik motívum mit jelent. Abban a rusztikus bútorfestésben, amelyet a mai technológiák lehetővé tesznek, ez nem szükséges, gyakorlatilag bárki foghat ecsetet, és minden előképzettség nélkül átfestheti a neki tetsző színre a dédi kredencét. Persze csak ha nincs nagyon romos állapotban. Mert ha élő szú van a bútorban, azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, vagy ha annyira sérült, akkor azt az átfestés sem fogja széppé varázsolni, hanem restaurálás és szakember szükséges – magyarázza Szendrődi Enikő, miközben energikus mozdulatokkal fest haragos sötétkékre egy könyvszekrényt. A festék sűrű, nem csöpög, szinte azonnal szárad, nincs szaga, felkenése viszont felér egy edzéssel. Akinek túl nehéz lenne, az bátran hígíthatja, így akár lazúrozhat is. Szendrődi Enikő ki is emeli, hogy ez a bútorfestők egyik kedvence: hiába fedőfesték a krétafesték, antikolással mégis kiemelhető vele a fa erezete, ráadásul a szivárvány bármely színében, nem csak az „unalmas” barnában.

Szendrődi Enikő szerint a mai festési technológiák lehetővé teszik, hogy bárki ecsetet foghasson
Fotó: Kurucz Árpád

„Antikhoz nem nyúlunk”

Ma már külön asztalosszakma a régi anyagokból új bútorok készítése. A Nemiskacat bordó, kék, zöld szekrényei és komódjai között felbukkanó üres falfelületeken lógó színes koszorúk, órák, óriás főzőkanalak és más lakáskiegészítők között is találni divatos feliratokat, amelyek kifejezetten bontott gerendákból készültek. Ennek ellenére a környezettudatosság még nem igazán jellemző a bútorfestők körében. Szendrődi Enikő inkább a szegénységet említi a divat egyik okaként. Annie Sloan festékei is a 2008-as válság nyomán fellendült csináld magad mozgalom nyomán indultak igazán világhódító útjukra. A 2010-es években ellepték a tévét a különböző „kacatból kincset” típusú műsorok, amikor a garázsvásárok lelkes közönsége saját kézügyességének köszönhetően akár több száz dollárt is nyert egy-egy darabon. Azonban a sok fehérre festett régi bútornak is köszönhető, hogy a szakemberek nem győzik hangsúlyozni, van, amit tilos átfesteni.

– Antik bútorokhoz nem nyúlunk – szögezi le Szendrődi Enikő. – Én is találkoztam már olyan örökséggel, amikor elküldtem a vevőt, hogy becsültesse fel a szekrényt, hiszen ha lefestjük, akkor a nyolcszázezer forintos darab ötvenezret sem fog érni. Becsüsökkel beszélgetve azonban azt hallom, hogy a magyar kereskedelemben forgó bútorok között szinte nincs igazán értékes. Nagyon sok viszont a sérült bútor, mert nincs ajtaja, polca, hiányoznak a lábai és így tovább. Ezeket tényleg olcsón lehet beszerezni, és nem árt nekik a frissítés. Nem véletlenül mondom a vevőknek is, hogy régi bútor esetében figyeljenek az árra a forma mellett, és ha a kiválasztott darab milliós nagyságrend, akkor nem éri meg csak azért megvenni, hogy átfesse.

Ízlés és szükség

Spanner Gyöngyi hasonlóan vélekedik, az ő pákozdi műhelyé­ben ónémet és francia bútorok sorakoznak. Hozzá gyakran állítanak be olyanok, akik a lakberendezési áruházakban kapható bútorokat festenék át különféle fagylaltszínekre. Szendrődi Enikő egy türkiz, bordós-lilás kárpittal bevont ónémet fotelt hoz példaként arra, hogy a magyarok mennyire félnek a színektől. A fotel, mivel kézműves termék, több mint 130 ezer forint, de a vevők nem az ára, inkább a színe miatt ódzkodnak tőle. Mert a fehér sokkal biztonságosabb.

– Az emberekből leginkább a bátorság hiányzik. Nem mernek belevágni, hátha elrontják, aztán rájönnek, hogy a legegyszerűbb szék átfestése is 15-20 ezer forintba kerül, ha műhelyt kérnek meg, viszont ha maguk állnak neki, festékestül, ecsetestül megússzák nyolcezer forintból. Sokan így kezdik, majd a sikerélmény felbátorítja őket a továbblépésre. Az én első munkám egy fésülködőasztal volt a kislányomnak, amelyet a padláson csináltam, és ennek sikeréből született a látványműhely – emlékszik vissza Szendrődi Enikő.

Spanner Gyöngyi inkább a szükségszerűséget emeli ki, ő lakberendezőként sokszor nem talált a piacon az adott lakásba illő bútort, így maga kezdte el régiekből előállítani a kívánt darabokat. Sokan azért szeretnek bele a bútorfestésbe, mert nem találják az egyéniségükhöz illő berendezési tárgyakat, a festéssel pedig pillanatok alatt egyedivé varázsolható bármely tucattermék. Profivá viszont csak az válhat, aki tanulni is hajlandó. Gyöngyinek öt évbe telt, mire minden technikát elsajátított. Szendrődi Enikő szerint a képzőművészeti ismeretek és a színtan tudása is elengedhetetlen egy igazi szakértő esetében. Továbbá tudni kell, hogyan hallgassunk a bútorra, mert nem biztos, hogy az eredetileg kitalált szín jól áll neki. Mivel nem ismerjük, pontosan milyen anyagokkal kezelték, elképzelhető, hogy a régi felületkezelés minden előkészület ellenére átüt az új színen, ilyenkor tudni kell alkalmazkodni, rájönni, hogyan kovácsolhatunk előnyt a szabálytalanságból.

Így nekem sem kell félnem, mikor majd az anyukámtól örökölt, régi szennyeskosár előtt állok, mert éppen a saját munkám tökéletlenségeitől lesz az enyém.