Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Hol a helyünk az univerzumban? Letehetjük-e azokat a terheket, amelyeket megörököltünk, vagy örökké választás nélküli magányra vagyunk ítélve? Brad Pitt James Gray rendező saját forgatókönyvéből készített, filozofálgató sci-fijében a világűr sötét gyomrában tűnik el.
Az Ad Astra százmilliós költségvetése dacára nem tipikus stúdiófilm, hanem érzékeny szerzői sci-fi űrhajókkal és némi autós üldözéssel a Hold felszínén. Noha az agyafúrt marketingesek grandiózus űrkalandként tálalják, Gray filmje valójában az emberi magányról szól, miközben a férfiak örökös útkeresési kényszerét boncolgatja. A felszínen persze tényleg kalandos a történet: veszélyben a Föld, elektromos viharok érkeznek egyenesen az űrből, tenni kell valamit.
A Spacecom, a NASA jövőbeli megfelelője a feladatra a mérnök-űrhajós Roy McBride-ot (Brad Pitt) választja ki, aki történetesen a legendás űrhajós, Clifford McBride (Tommy Lee Jones) fia. Az öreg McBride 16 évvel ezelőtt eltűnt a legénységével valahol a Neptunusz környékén, ahol idegen életformák után kutatott. A Spacecom úgy véli, hogy életben van, és még az is elképzelhető, hogy köze van az elektromos űrviharok kialakulásához, ezért valakinek el kell utaznia a Neptunuszra, hogy kiderüljön az igazság.
A Hollywoodra rátelepedő Disney valósággal bekebelezte a filmipart, a hétvégi bevételek toplistáit a nagy franchise-ok folytatásai és előzményfilmjei uralják, így legtöbbször a Netflixre szorulnak az olyan rizikósabb vállalkozások, mint a nem szörnytámadásra vagy színtiszta akcióra építkező, lassú folyású sci-fik. Az elmúlt években azért szerencsére több régi vágású tudományos-fantasztikus alkotás is készült, ezek az ember és a technológia viszonyáról vagy az élet alapvető kérdéseiről elmélkedtek. Például Denis Villeneuve Szárnyas fejvadász 2049-e vagy Christopher Nolan Csillagok között című műve. Hangulatban az Ad Astra kicsit mindkettőre hajaz, az elmosódó, szaggatott emlékképek és a főszereplő férfi magánya pedig ismerős lehet a tavalyi Első ember című alkotásból, amely a zárkózott Neil Armstrong útját mesélte el a Holdra szállásig.
A film látványvilága fantasztikus, mégsem az akciójelenetek adják a gerincét. Szépen besimulnak ugyan a cselekménybe, de a hangsúly egy magányos férfi lelki vívódásán nyugszik.
A Pitt által alakított asztronauta apjával való kapcsolata, illetve annak hiánya kihat egész életére, képtelen kimutatni az érzelmeit, és mindig hajtja valamiféle belső kényszer, hogy továbbmenjen. Jelen esetben egészen a Neptunuszig, ugye. A kalandozás viszont inkább egyfajta rosszul értelmezett kötelességteljesítés számára, amely nem okoz örömet vagy beteljesülést.
Brad Pitt minimalista eszközökkel tudja visszaadni ezt a belső vívódást. Roy McBride űrhajós küzd apja örökségének súlyával, a kisfiúként megtapasztalt elhagyásélménnyel és ebből eredeztethető választásainak következményeivel. Nehéz szerep, amely kifejezetten jól áll a színészként mindig alulértékelt Pittnek, mellette azonban egy karakternek sem igazán oszt lapot a rendező: nem tudunk meg szinte semmit álomképeiben feltűnő feleségéről (Liv Tyler), de még kulcsszerepet játszó édesapjáról sem.
A fiúnak csupán a félistenként csodált apa öröksége maradt, a legenda viszont közelebbről nézve egy csapásra hamvaiba hullik. Az Ad Astra legnagyobb hiányossága az, hogy nem érzünk nyomást a torkunkban, miközben a főhős halad célja felé: túl kiszámítható, elkerülhetetlen a végkifejlet. McBride mindent kimond, narrálja saját érzéseit, és nem marad hely egyéb értelmezésekre. Nincs misztérium, és a film nem állít tulajdonképpen semmit az ember helyéről az univerzumban. A konklúzió annyi, hogy egyedül lenni rossz, és lehetőleg ne lökjük el magunktól azt, akit szeretünk…
(Ad Astra – Út a csillagokba, brazil–amerikai science fiction, 124 perc. Rendező: James Gray. Forgalmazó: Fórum Hungary)
Guillaume Faye archeofuturizmusáról, avagy konzervatív forradalom 2.0.
Hogyan kerülhetett Kaján Tibor karikaturista könyve még nyomdamelegen, 1963-ban a hivatalosan feltételezett merénylő hagyatékába anélkül, hogy a családnak magyar kapcsolata lett volna?
A kétévados Andor-sorozat politikai intrikákról, morális határátlépésekről és a Lázadás árnyékos kezdetéről mesél, fénykardozó jedik és látványos űrcsaták nélkül.
Életútja nem tipikus XX. századi életpálya, jóval kalandosabb és különösebb annál.
A Pride-hatás
Egy 41 éves futballistával akar feljutni a Honvéd az NB I-be
Gáspár Evelin bejelentette az örömhírt a babáról: fiú lesz
Szijjártó rátett egy lapáttal a Pride után: durván odapirított a Magyarországot kritizálóknak!
Mihályfi Luca pocakját megmutatva jelentették be Hegyes Berciék
Schiffer András az időpontot is megjósolta: szerinte ez hozhatja el Magyar Péter bukását (VIDEÓ)
Ezért menekült el Vinícius Júnior is – kimondták a klub-vb legnagyobb igazságát
Átalakul az Arsenal középpályája; Isztambulba tart a Roma csatára – transzferhíradó
A magyar teniszező drámája eltörpül Carlos Alcaraz meccse mellett Wimbledonban
Egy büntetés a futam végeredményét változtatta, egy másik még súlyosabb következménnyel járt
Takács Péter üzent Ruszin-Szendi Romulusznak: Ideje megfizetni a számlát!
Schiffer András elmondta, Orbán Viktor hogy járt túl Magyar Péter eszén
Guillaume Faye archeofuturizmusáról, avagy konzervatív forradalom 2.0.
Hogyan kerülhetett Kaján Tibor karikaturista könyve még nyomdamelegen, 1963-ban a hivatalosan feltételezett merénylő hagyatékába anélkül, hogy a családnak magyar kapcsolata lett volna?
A kétévados Andor-sorozat politikai intrikákról, morális határátlépésekről és a Lázadás árnyékos kezdetéről mesél, fénykardozó jedik és látványos űrcsaták nélkül.
Életútja nem tipikus XX. századi életpálya, jóval kalandosabb és különösebb annál.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Guillaume Faye archeofuturizmusáról, avagy konzervatív forradalom 2.0.
Hogyan kerülhetett Kaján Tibor karikaturista könyve még nyomdamelegen, 1963-ban a hivatalosan feltételezett merénylő hagyatékába anélkül, hogy a családnak magyar kapcsolata lett volna?
A kétévados Andor-sorozat politikai intrikákról, morális határátlépésekről és a Lázadás árnyékos kezdetéről mesél, fénykardozó jedik és látványos űrcsaták nélkül.
Életútja nem tipikus XX. századi életpálya, jóval kalandosabb és különösebb annál.
Szabad György akadémikus helyet érdemel a magyar történettudomány történetében, rendszerváltó politikusként pedig a hazai politikusok panteonjában.
Joggal érezzük magunkat Barcelonában, Madridban vagy Amszterdamban, Lisszabonban.
A vitézzé avatási ünnepségen Horthy Miklós kormányzó azt mondja: a véráztatta magyar föld szeretete olyan erő, amely egyedül alkalmas arra, hogy a hazafiatlan törekvéseknek gátat szabjon.
Ruszin-Szendi Romuluszra akár börtön is várhat tettei miatt.
A fejlemény új lendületet adhat a béketárgyalásoknak.
Általában a nem kellően tiszta mosógépet, vagy a nem jó minőségű mosószert, öblítőt okoljuk a frissen mosott textíliák kellemetlen szagáért.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
