A hangnemből és a Magyar Nemzetet illető kérdéseiből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a vezérigazgató még felszínesen sem ismeri a lap irányát, szellemiségét, ezért a Magyar Nemzet azt próbálta meg neki először is elmagyarázni, hogy a fogyasztók, azaz az olvasók tájékoztatását minden érdeknél előbbre valónak tarjuk, s hogy a cikk is ezért jelent meg. Simon Péter azonban ellentmondást nem tűrő hangon fejtegette tovább, hogy az írásban valótlan dolgok szerepeltek. Ami azért is elfogadhatatlan szerinte, mivel idén 40 százalékkal csökken a kereskedelemben főzetett pálinka mennyisége, és hogy január 1-jétől „fejre állhat” a maradék kereskedelmi szeszfőzde is. Ezért hát nem volt túlságosan bölcs dolog egy a Wessling laboreredményeire hivatkozó cikket lehozni az újságban.
Kiderült az is, hogy nincs jó véleménye a német laborról. Mint mondta, ő kellő „labortapasztalattal” rendelkezve pontosan meg tudja állapítani, hogy erre nincs is szabvány, s dühösen megismételte, a pálinkatermelésnek mekkora károkat okoz a lap. A német labort – mint a rossz pénzt – nagyon jól ismeri, dolgozott már vele, majd sokat sejtetően hozzátette, hogy tudja, mi mozgatja azt. Szerinte a wesslingeseknek évről évre visszatérő célja, hogy a hatósági labortól átvegye a feladatait. Majd a vezérigazgató megismételte, amit a tévéműsorban a hatósági labor munkatársa hamisan állított. Azt, hogy a pálinkákat a Nébih munkatársai is megvizsgálták, és megfelelőnek találták azt is, amit a Wessling végképp nem. A hullámokban rátörő dühe következtében ezután újra csak arról dörgött, hogy a vállalkozásokat sújtó terhek emelkedése miatt senki részéről nem bölcs dolog bántani az elég nehéz helyzetbe került pálinkaforgalmazókat.
(D. Horváth Gábor)
A teljes cikket a szombati Magyar Nemzetben olvashatják.
