Ugye érezzük az ellentmondást? Egyrészt könnyebb az út, ha nem gondolsz Szegedre, másrészt könnyebb, ha rágondolsz. Ez tehát hülyeség. Szegedre menni mindenképp nehéz. Én csak tudom, hiszen hosszú évtizedek óta járom az utam. A legjobb tehát az, ha nem foglalkozunk effajta merengésekkel. Annyi minden más is létezik, amit megcsodálhatunk az úton. Tavasszal és ősszel például nagy sereg vándormadár zúg el fölöttünk. Őket is egy láthatatlan mágnes húzza valamerre.
Ők nem törődnek filozófia problémákkal, vagy ha igen, ennek semmi jele nincs. (Unamuno írja, hogy az állatoknak nincsenek érzelmeik, hiszen még sosem látott senki nevető vagy síró macskát. Aztán hozzáteszi: legbelül talán ők is sírnak vagy nevetnek, de hát legbelül talán a rák is másodfokú egyenleteket old meg.) Most fölmerül bennem, hogy az út, amiről beszélek, talán nem is vízszintes. Érző lelkünk megnyitott előttünk egy szakadékot, a feneke Szeged. Zuhanás közben vajon kinek lehetnének reális gondolatai a létezésről?
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!