Thaumatista kiáltvány

A thaumatista tudja, hogy minden fáj, ami fontos. Fáj a felejtés, de fáj az emlékezés is. Fáj a gyűlölet, de fáj a szeretet is.

default Forrás: Merítő/A szerző felvétele

5. A thaumatista nem földöntúli, vallási vagy „spirituális” csodákról beszél. Ezek a csodálkozandók idegen urakat szolgálnak. Létük pusztán eszköz-lét. (A bűvésztrükköket, szellemidézéseket és asztaltáncoltatásokat már ne is említsük.) A thaumatista, ha szellemét egy fuvallat meglegyinti, odafordul és érzőn beleáll a szélbe. És ha az átjárja létét, ha tehát ő úgy érzi, hogy most az életéről van szó, akkor megnyílik, és hagyja, hogy fájjon.

6. A thaumatista tudja, hogy minden fáj, ami fontos. Fáj a felejtés, de fáj az emlékezés is. Fáj a gyűlölet, de fáj a szeretet is. Ami csodálatos, az fontos. És megfordítva. Lehetséges volna, hogy a csodálkozás a fájdalom egy formája? Vagy megfordítva?

7. Tévedés ne essék, a thaumatista nem mazochista. Épp ellenkezőleg: a csodálkozás mint életmód nem más, mint szellemi hedonizmus. A thaumatista élete a legintenzívebb élet, amit képzelhetünk. Mindennek örül, mindentől szomorú. Így, egyszerre. Élményben tartott élete önmagában csodálatra méltó. Hálás azért, hogy képes egy ilyen életre. A hálálkodás persze nem az ő kenyere. Létsíkja alul-fölül túlszalad az átlagemberekén. Az ő szemükben a thaumatista elmebeteg és zseni. Csodálkozik, amikor nincs min csodálkozni, és hálás, ha hálát adni nincs kinek. Csak a semmivel és az univerzummal tárgyal.

Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)