Thaumatista kiáltvány

A thaumatista tudja, hogy minden fáj, ami fontos. Fáj a felejtés, de fáj az emlékezés is. Fáj a gyűlölet, de fáj a szeretet is.

2023. 10. 20. 7:30
default Forrás: Merítő/A szerző felvétele
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1. Csodálkozni szebb, mint megérteni. A csodálkozás nem zsákmányolja ki a jelenséget, hanem meghagyja önmagában. A megértés mindig értelemadás: rátukmálom magam a megértendőre. A megértésnek mindig zsarnokság a vége. Gyakran már a kezdete is. Megértettem: egyes szám első személy, befejezett múlt. Lefejezett múlt. A mozgástér itt szűk. Vajon mit tehetne a nemességet megértő jakobinus? Mi mást, mint amit?

2. Thaumadzein az ógörög nyelvben annyit tesz: csodálkozni. Kár, hogy már a megértés hajnalán vakok voltak rá a bölcselők. Arisztotelész azt mondja, a csodálkozás nagyon fontos, mert ez indítja be a megértést. A szophosz, azaz a filozófus munkáját. Csakhogy amint ez a gépezet beindult, már nincs szükség a csodálkozásra. Amint a megértés kezelésbe veszi a rácsodálkozottat, a csodálkozás bizsergése szép lassan kihuny, mint a mítoszok fénye az erdőgazdálkodás alá vont rengetegben.

3. Járok-kelek a világban. Mindenütt ugyanaz a panasz: kiszáradt az élet. Mindenki vágyik valami másra, valami többre, valami immanens transzcendenciára, amit azért még beélhet véges lényként. „Az nem lehet, hogy csak ennyi legyen” – így a panaszdal zümmögőkórusa. De, lehet. Öltök, öleltek, teszitek, amit kell, és egyszer csak vége. És ha már nem hat a gyógyszer, akkor csak egyetlen rácsodálkoznivaló marad: az a fekete lyuk, ahonnan nem jött vissza soha senki. Az utolsó, megoszthatatlan tapasztalat ürege.

4. Higgyétek el, barátaim: nincs vesztegetni való idő. Csatlakozzatok minél előbb thaumatista mozgalmamhoz! A thaumatista nem akar megérteni semmit, amit nem érdemes. Nem engedi, hogy a megértés kényszere sodorja egész életében. A szüntelen tevés-vevés világától is undorodik. Ezekben a birodalmakban nincsenek csodák. De itt álljunk meg egy pillanatra, mert csodákról beszélni veszélyes üzem. Könnyen átcsúszhatunk a kényszerek világába.

5. A thaumatista nem földöntúli, vallási vagy „spirituális” csodákról beszél. Ezek a csodálkozandók idegen urakat szolgálnak. Létük pusztán eszköz-lét. (A bűvésztrükköket, szellemidézéseket és asztaltáncoltatásokat már ne is említsük.) A thaumatista, ha szellemét egy fuvallat meglegyinti, odafordul és érzőn beleáll a szélbe. És ha az átjárja létét, ha tehát ő úgy érzi, hogy most az életéről van szó, akkor megnyílik, és hagyja, hogy fájjon.

6. A thaumatista tudja, hogy minden fáj, ami fontos. Fáj a felejtés, de fáj az emlékezés is. Fáj a gyűlölet, de fáj a szeretet is. Ami csodálatos, az fontos. És megfordítva. Lehetséges volna, hogy a csodálkozás a fájdalom egy formája? Vagy megfordítva?

7. Tévedés ne essék, a thaumatista nem mazochista. Épp ellenkezőleg: a csodálkozás mint életmód nem más, mint szellemi hedonizmus. A thaumatista élete a legintenzívebb élet, amit képzelhetünk. Mindennek örül, mindentől szomorú. Így, egyszerre. Élményben tartott élete önmagában csodálatra méltó. Hálás azért, hogy képes egy ilyen életre. A hálálkodás persze nem az ő kenyere. Létsíkja alul-fölül túlszalad az átlagemberekén. Az ő szemükben a thaumatista elmebeteg és zseni. Csodálkozik, amikor nincs min csodálkozni, és hálás, ha hálát adni nincs kinek. Csak a semmivel és az univerzummal tárgyal.

Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.