Corneau filmjében a megöregedett mester és tanítványa, miután a tragédia átzúgott mindkettejük életén, újból találkoznak. „Mester, megtartaná nekem az utolsó tanórát?” – kérdi a tanítvány. „Uram, megengedi, hogy megtartsam önnek az első órát?” – feleli amaz. Mondom, amíg nem a holtakat szólítja, addig a zene nem zene. Amíg az életöröm nem a legsötétebb háttér előtt jelenik meg, nincs igazi mélysége. Egymást világítja meg és át öröm és bánat. Melankóliának a régiek azt a lelkiállapotot nevezték, amely képessé teszi az embert rá, hogy mindkét érzelmi végletet intenzíven átélje. A melankolikus a szellem embere, és viszont.
Mi meg a halottak
Dürer Melankóliáján a magába mélyedő angyal mögött, a háttérben hever a híres monolit, az érthetetlen formájú kőtömb.
2023. 09. 15. 7:30
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Amit eddig írtam, az a tömegek számára morbid, negatív, és egyébként is érthetetlen. Szeretném, ha ez így is maradna. Csak mi néhányan, meg a halottak.
Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)
Merítő
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!