Erősödő nosztalgikus hevületében az öregedő ember alkata szerint választ, belefullad-e saját múltjába, vagy időtagadóként éli mindennapjait, csakis a jelennel törődve. Sejthetjük már: tisztán egyik megoldás sem lehetséges. A saját emlékein folyton elérzékenyülő vénségnek is valamennyire itt kell maradnia a jelenben, hiszen aktuális énje itt él, és a pragmatikus percember is beledöbben néha: az elmúlt órák, napok, évek milyen erősek tudnak lenni.
Az örök, embertépő vitának sokféle leképeződéséről nem ejtettem szót. De talán ennyi is elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk: az ember tragédiája vajon nem abban áll, hogy az időt objektív dologként kezelő korok hitével ellentétben nem három, hanem négy idősík létezik: a már nem, a még nem, a már igen és a még igen?
Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)
Merítő
