Töndzsang
A töndzsang a harmadik legfontosabb koreai ételízesítő egyike a kocshudzsang és a kandzsang mellett. Fermentálással készült szójababkrémet takar, hasonlít a japán miszóhoz, de erősebb ízű és egész szójababszemeket is tartalmaz. A készítésekor leszűrt lé a kandzsang, vagyis a koreai szójaszósz.
Készítéséhez a szójababszemeket megfőzik, mozsárban durvára összetörik, majd rizsszárral beborítva néhány hétig a napon érlelik. Ezek után sós vízzel összekeverve agyagedényekbe helyezik, ahol fél évig fermentálják.
Lutefisk
A hagyományos norvég karácsonyi eledel, neve lúgos halat jelent. A tömény lúgoldatban áztatott, kimosott és főtt hal kocsonyás állagot és iszonytató szagot kap, mire elkészül. Az ételhez kapcsolódó egyik legenda szerint a XV. században egy család egész télre elraktározott szárított tőkehalára ráégett a tároló, amely meg is ázott, és az így képződő hamulúgban ázott halat ette meg a család, és végül megszerették az ínyenc fogást. Ismerői azt mondják, Lutefisk fogyasztásakor az ezüst étkészletet jó messzire tedd el, ehhez az ételhez csakis rozsdamentes acél használandó, mert az ezüstöt tönkreteszi.
Surströmming
A svéd erjesztett halak legismertebb története szerint évszázadokkal ezelőtt a svédek számára nem volt mindennaposan elérhető alapanyag a só, amire viszont szükség lett volna a hering tartósításához. Valaki takarékosságból túl kevés sót tett a heringes hordóba, így a halak elkezdtek rothadni és bűzleni. Ám mégis akadt, aki elfogyasztotta és rájött, hogy a halfalatok íze egyáltalán nem olyan borzalmas, mint a szaga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!