Évtizedekkel ezelőtt felfedezhették az élet jeleit a Vénuszon

Ritka molekulát, hidrogénből és foszforból álló foszfint fedeztek fel a Vénusz felhőiben.

-, 2020. szeptember 15. Az Európai Déli Obszervatórium által 2020. szeptember 14-én közreadott, ALMA (the Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) ûrtávcsõ segítségével készült kép a Vénusz bolygóról. A Nature Astronomy szaklap szeptember 14-ei számában megjelent tanulmány vezetõ tudósai bejelentették, hogy a Vénusz bolygó erõsen savas felhõiben foszfingáz nyomaira bukkantak, ami arra utal, hogy mikrobák élhetnek a Föld lakhatatlan szomszédján. A foszfingáz molekuláit az ALMA és a James Clerk Maxwell ûrtávcsövek (JMTC) segítségével fedezték fel. MTI/EPA/European Southern Observatory/ESO/M. Kornmesser & NASA/JPL/Caltech Fotó: ESO/M. Kornmesser & NASA/JPL/Caltech

Már 1978-ban foszfinokat azonosíthatott a NASA űrszondája a Vénusz légkörében, a felfedezéssel azonban 42 éven át nem foglalkoztak. Egy újabb tudományos megfigyelés kellett ahhoz, hogy a korábbi eredmény reflektorfénybe kerüljön – írja a Live Science.

Idén szeptember 14-én a Nature Astronomy folyóirat szenzációs tanulmányt közölt: ritka molekulát, hidrogénből és foszforból álló foszfint fedeztek fel a Vénusz felhőiben. A Földön ilyen gázt csak iparilag állítanak elő, valamint oxigénszegény környezetben élő mikrobák termelik. Az élet keresésére irányuló kutatások célkeresztjében mostanáig a Mars, illetve a Jupiter és a Szaturnusz holdjai álltak, és csak nagyon kevesen feltételezték, hogy bizonyos életformák megmaradhatnak a Vénusz pokoli világában.

Az észlelésre a NASA egyik biokémikusa, Rakesh Mogul nem véletlenül kapta fel a fejét: a kutató néhány kollégájával már évtizedekkel korábban megtalálhatta a foszfin lehetséges nyomait a Vénusz felhőiben.

A molekulákat azonosító szonda a bolygót 1978-ban elérő legendás Pioneer–13 volt.

Mogul és munkatársai a Nature Astronomy cikke után ismét ellenőrizték az amerikai űreszköz tömegspektrométerének (Large Probe Neutral Mass Spectrometer, rövidítve LNMS) adatait. Szeptember 22-én közölt – de egyelőre csak a szakmailag nem lektorált arXiv oldalon elérhető – tanulmányuk megerősíti, hogy a Vénuszon csakugyan foszfin található a légkörben.

Fotó: MTI/Komka Péter

Miért hagyhatták figyelmen kívül a foszfint?

A Pioneer-13-ról a Vénusz elérésekor egy nagyobb egység vált le, ez vitte a bolygó felhőibe azt a műszert, ami a foszfint kimutatta. Az LNMS mintákat vett az atmoszférából, majd ezeket egy tömegspektrométeren futtatta keresztül. Amikor a szakértők kézhez kapták az adatokat, főként az egzotikusabb, ismeretlen kémiai anyagokra koncentráltak, a foszforalapú vegyületek, mint a foszfin, nem annyira érdekelték őket.

Amikor Mogul kutatócsoportja újra megvizsgálta az LNMS adatait, észrevette, hogy a foszfin leginkább a Vénusz közepes és alacsonyabb szintű felhőiben van jelen – márpedig ezekben a régiókban van legnagyobb esély az élet jelenlétére. Emellett jelentős mennyiségű foszfort találtak az atmoszférában, ami valószínűleg foszfinból származott.

Mogul szerint akkoriban azért kukázhatták a foszfinnal kapcsolatos adatokat, mert egyszerűen lehetetlennek tartották, hogy ilyenfajta vegyületek létezzenek egy vénusz-típusú, oxidáló légkörben.

MTI/EPA/European Southern Observatory/ESO/M. Kornmesser & NASA/JPL/Caltech

Szívós robotok kellenek

Mogul olyan anyagokra – klór, oxigén, hidrogén-peroxid – utaló jeleket is talált Vénuszon, amik akár szintén származhatnak biológiai folyamatokból.

A kutató szerint a Vénusz legalább olyan izgalmas bolygó, mint a Mars, és hasonló intenzitással kellene kutatni. Az egyetlen akadály, hogy az égitesten uralkodó körülmények (hatalmas hőmérséklet és nyomás) percek alatt elpusztítják a felszínre küldött kutatóeszközöket, így a mérnököknek egy nagyszabású Vénusz-misszió megindítása előtt hatékonyabb védelmet kell kifejleszteniük.

A teljes cikket az alábbi linkre kattintva érhetik el.