A pipakultúra fellegvára Magyarországon

Nyugati zsoldosok és a törökök hozták el hazánkba a pipázás kultúráját a XVI. század végén, a XVII. század elején. Nagykőrösön található az ország egyetlen pipagyára, a családi manufaktúra éppen kilencvenéves. Mára sokat változott ez a mesterség is, a füsteregetés szenvedélye azonban a régi – írja a szabadfold.hu.

Pipakultúra Forrás: PEXELS

A magyarországi pipakultúra ismerői körében is méltán híres pipa­gyá­rosa soha nem cigarettázott és pipára sem gyújtott harminchat éves koráig. Amikor a tulajdonába került nagyapja pipakészítő üzeme, hamar felismerte: amennyiben ő maga is pipás lenne, a kuncsaftjai hitelesebbnek tartanák a tanácsait. Szerinte a dohányzáshoz legmegfelelőbb eszköz kiválasztásában nem feltétlenül annak anyaga vagy formája, hanem használójának személyisége, testfelépítése, ízlése számít.

Amennyiben valaki süteményben az édeset szereti, pipadohányban is az ízesítettet fogja választani, ha pedig nincs odáig az ilyen-olyan zamatokért, akkor a natúr dohány mellett dönt. Ebben a kérdésben a pipafej színezése kiváló támpontot ad: a világosabbat vaní­liás, a vöröses árnyalatút gyümölcsös, a feketét nyers virginia dohánnyal kell megtömni.

Tehát legjobb annyi pipát tartani, ahányfajta pipadohányt szív az ember. De minimum háromnak lennie kell, mert egyet csak egyszer tanácsos használni na­­ponta, pihentetni kell a 380 Celsius fokos kitettség miatt.

Mindezeket Szabó Balázs, a nagykőrösi Szabó Pipagyár Kft. vezetője meséli, majd megmutatja a pipatóriumát, ami kéttucat darabból áll. Amúgy van miből választania, hiszen üzemében hatvanötféle pipa készül hazai és külföldi forgalmazásra. Esténként szokott rágyújtani, ez begyakorlott szertartás már. A lassúsági pipaszívók közé tartozik, a kéklő füst eregetése közben szereti átgondolni a nap történéseit.

Nagykőrös mindig is híres volt a pipagyártásról, azt viszont kevesen tudják, hogy a hajdani mezővárosban már a harmadik generáció foglalkozik ezzel a különleges mesterséggel.

Az iroda falán látható megsárgult iparengedélyt 1930. július 26-i dátummal állították ki Szabó Balázs számára, akinek fia és unokája is ugyanezt a keresztnevet kapta.

A polgári családból származó nagyapa faesztergályosnak tanult, a szakma alapjait az osztrák Weiss és Fia cégnél sajátította el. Kőrösön ő honosította meg a pipagyártást. Konkurenciája is akadt: Papp, Szatmári és Villám műhelye – az államosításkor azonban őket „összeterelték” egy üzembe. Szabó Balázs már nem fért be közéjük, bedolgozó lett, így otthon tudta folytatni a munkát, mígnem önállósította magát.

Nyugati zsoldosok és a törökök hozták el hazánkba a mára teljesen meghonosodott pipázás kultúráját a XVI. század végén, a XVII. század elején
Fotó: PEXELS

A hetvenes évektől a fia is besegített, majd az alapító halála után ő irányította tovább a munkát. Végül a legifjabb Szabó vette át a stafétabotot, amikor a privatizáció során, 1993-ban visszavásárolták a családi tulajdont. Volt rálátása a pipagyártásra, hiszen hatéves kora óta bejárt a nagyapja műhelyébe. Rajta kívül a felesége és közgazdász végzettségű lánya is „pipás” lett: főként az értékesítésből veszik ki a részüket, évente több tízezer darabot adnak el.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Arany János pipája

A lassúsági pipaszívó világbajnokságról kevesen hallhattak, pedig három férfi és két női bajnokunk is van, így az első öt között szerepelünk a ranglistán. A Magyar Pipaszövetség idén húszéves, alelnöke tulajdonosa és ügyvezetője az ország egyetlen pipagyárának, a nagykőrösinek, ahol arra ­készülnek, hogy megalkossák városuk „hírös emböre”, Arany János pipáját.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.