Egy korszakokat megélt lakóház különleges története

A panelház egyik lakásából megyünk a másikba, akár egyik életből a másikba. Egyikben él a baltával vert asszony, arrébb egy világot járt tengerész. Lám, a veszprémi Pokoli toronyból tíz év alatt élhető társasház lett – írja a szabadfold.hu.

Veszprém, Házgyári út 1 – ma. Fotó: Kállai Márton

–Sok évtizede, amikor időnként arra jártunk autóval, láttam, hogy a bejárat előtti kilökött kanapén ücsörögnek az emberek, és dolog nélkül beszélgetnek. Semmit nem tudtam a megviselt külsejű, tízemeletes épületről. Arról meg pláne nem, hogy milyen sorsok vannak a falak mögött –mondja Dallos Eszter, aki bo­rász­technikusként dolgozott akkoriban, és még a 2000-es évek elején sem gondolta, hogy egyszer élete szerves része lesz a tízemeletes veszprémi lakóház. Éppen akkor, amikor azt, mivel hírhedté vált, csak Pokoli torony néven emlegették a környék­beliek.

Lassan fél évszázados története van a hatalmas épületnek. A Veszprémi Állami Építőipari Vállalat 1976-ban húzta fel a dolgozóinak, ami akkoriban az ország egyik legimpozánsabb munkásszállójának számított. Portaszolgálat, művelődési ház, hatalmas ebédlő, az épület mögött két focipálya lelátókkal és világítással.

Veszprém, Házgyári út 1 – ma.
Fotó: Kállai Márton

A 17 négyzetméteres, erkélyes lakások modernnek számítottak akkoriban, és az is nagy szó volt, hogy zuhanyt, vízöblítéses vécét használhattak a lakók. Igaz, közöset, emeletenként egyet-egyet, mégis ez volt akkor a munkásosztály paradicsoma. Egészen a rendszerváltozásig, amikor hamar csődbe ment az anyavállalat, és a lakóház a privatizáció során magánkézbe került.

Az új tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a szobákat önálló lakásokként értékesítik, csupán egy-két helyen bontották le a válaszfalakat, így alakítottak ki néhány nagyobb otthont. Utólag szólva nagy hiba volt, hogy a lakásokat nem komfortosították, a folyosók végén lévő vécéket és zuhanyzókat továbbra is közösen használták a lakók.

A víz-, gáz- és áramfogyasztást nem lehetett lakásonként mérni, a szolgáltatók a háznak számlázták ki az összesített fogyasztás költségét. Emiatt az ingatlanok igencsak alacsony áron keltek el, ami sokak számára vonzó volt a ’90-es években. Jöttek fiatalok, akik úgy gondolták, hogy a Házgyári út 1. tökéletes ugródeszka lehet az önálló élethez.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Egy újrahasznosított ötlet: az Égig érő fű nevű pályázat

Lelkesen posztolta november 20-án saját közösségi oldalán Bardóczi Sándor, Budapest főépítésze, hogy egy fővárosi udvarzöldítési programon dolgoznak kollégáival, amelyet azóta Karácsony Gergely is támogatásáról biztosított. Az ötlet azonban nem új, valójában már 2016-ban elkezdődött a városzöldítési munka.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.