Egy újrahasznosított ötlet: az Égig érő fű nevű pályázat

Lelkesen posztolta november 20-án saját közösségi oldalán Bardóczi Sándor, Budapest főépítésze, hogy egy fővárosi udvarzöldítési programon dolgoznak kollégáival, amelyet azóta Karácsony Gergely is támogatásáról biztosított. Az ötlet azonban nem új, valójában már 2016-ban elkezdődött a városzöldítési munka.

A befektetők miatt a belvárosi árak jobban nőnek, mint a zöldövezetekéi Fotó: Havran Zoltán

A járványügyi helyzet miatt a közgyűlés nem hívható össze, ezért Karácsony Gergely főpolgármester – ahogyan az várható volt – egy személyben döntött arról, hogy a főváros harmincmillió forinttal támogatja az Égig érő fű pályázatot. Ennek lényege – amint az Bardóczi Sándor főtájépítész november 20-i Facebook-bejegyzésében, illetve a Bardócziék által kidolgozott javaslatban olvasható –, hogy a főváros közigazgatási területén lévő, belső területekkel rendelkező, zárt udvaros, keretes, csatlakozó udvaros beépítésű lakóépülettel rendelkező társasházak, lakásszövetkezetek pályázhatnak egyszeri, vissza nem térítendő támogatásra nyolcszázezer és kétmillió forint között. Olyan munkálatokat támogat ezekkel a fővárosi önkormányzat, amelyek a belső udvarok zöldítését segítik.

A főváros harmincmilliót szánna a zöldítésre. Fotó: archív/Magyar Nemzet

A javaslatban olvasható, hogy a fővárosnak az Égig érő fű elnevezésű pályázattal az a célja, hogy „növeljék a város zöldfelületeit. Ehhez fontos eszköz lehet a historikus városszövetben a sokszor elhagyatott, alulhasznosított, kihasználatlan lakóházi belső udvarok zöldfelületi fejlesztése, kondicionáló és szabadtéri rekreációs lehetőséget nyújtó zöld terek kialakítása, a közösségi terek létesítése”.

A baj az, hogy ez szinte szó szerint így szerepel a Belvárosi belső udvarok megújítása című tanulmányban, amelyet 2019-ben még Mártonffy Miklós, Budapest 2016-tól dolgozó főépítésze és csapata készített el. Az interneten megtalálható tanulmány a Zöldinfrasruktúra füzetek 5. részeként jelent meg, és rögtön az előszóban azt olvashatjuk: „a historikus városszövetben ezek a sokszor elhagyott, alulhasznosított, kihasználatlan társasházi belső udvarok adnak egyedül lehetőséget a zöldfelületi fejlesztésre.” A következőkben az előszót jegyző Mártonffy arra hívja fel a figyelmet, hogy Budapesten már megkezdődött ez a zöldítési munka, amelynek tapasztalatait adják közre. Valóban, a tanulmány sorra veszi e munka jogi, technikai lehetőségeit, a környezeti, gazdasági és társadalmi hatásokat, azt, hogy miképpen tud együttműködni a főváros, gazdasági szervezetek, cégek, civilek. Mindez azt mutatja, hogy egy átgondolt, rendkívül sokrétű, sokszereplős munkáról van szó. Egy másik kiadvány számolt be arról is, hogy az úgynevezett historikus városi szövet megújításával már 2016-ben is foglalkozott a Tarlós István vezette önkormányzat, igaz, akkor még nem a zöldítés, hanem a történelmi épületek megőrzésének vizsgálata volt a fő feladat.

Még nem tudjuk, hogy a Bardócziék által javasolt, és Karácsony Gergely által támogatott program részleteiben hogyan fest, egyelőre csak annyit látni, hogy az ötletben semmi újdonság nincs, kivéve, hogy a társasházak és szövetkezetek maguk pályáznak, terveztetnek, engedélyeztetnek, keresnek megfelelő kivitelezőt, ellenőrzik az elvégzett munkát.

Nem teljesen érthető az egész finanszírozása sem. A november 25-i jegyzőkönyv szerint átcsoportosításokra van szükség, valamint a költségvetési rendelet módosítására, aminek előkészítéséről ugyancsak döntés született november 25-én.