1444. szeptember 20-án a keresztes had Orsovánál átkelt a Dunán. Mivel Brankovics György a szultántól visszanyerte a korábban elvesztett területeit, így nem kívánt csatlakozni a hadjárathoz. Emiatt I. Ulászló arra nem is gondolhatott, hogy az előző évhez hasonlóan Szerbián keresztül indul neki az oszmánok ellen. Éppen ezért a hadak az Al-Duna mentén vonultak, majd 1444. november 9-én elérték a Fekete-tenger partján fekvő Várnát.
II. Murád a keresztes had érkezésének hírére átcsoportosította hadait Anatóliából és kedvező pozícióban várhatta Várna mellett az összecsapást.
Az Ulászló vezette sereg létszáma nagyjából 20 ezer fő körül lehetett, míg a Murád alá tartozó oszmán haderő megközelítőleg 50 ezer emberből állt. Ulászlónak és Hunyadinak azzal kellett szembesülniük, hogy az Itáliából várt gályák nem érkeztek meg. A kedvezőtlen előjelek ellenére a november 9-én tartott haditanácson a csata mellett döntöttek. A másnapi ütközet első felében ugyan az oszmánok álltak nyerésre, de Hunyadinak kellő eréllyel sikerült egy időre megfordítania a csata alakulását.
Az ütközet végkimenetelét nagyban befolyásolta a fiatal Ulászló meggondolatlansága, aki a csata egy pontján pár száz emberrel nekirontott a szultánt őrző janicsároknak, de halálos sebet szerzett. Halála után fejét levágták ás egy lándzsán körbehordozták. A király halála miatt pánik tört ki a keresztény seregben, ezért Hunyadi elrendelte a visszavonulást. Hiába nyerte meg II. Murád az ütközetet, olyan nagyok voltak a veszteségei, hogy arra már nem maradt energiája, hogy Hunyadi megmaradt erőinek üldözésére induljon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!