Megfejtették a világ legrégebbi ikerpár sírjának titkait

Az ausztriai Krems közelében lévő Wachtberg településnél végzett ásatásokon fedezték fel régészek a csecsemő ikerpár kettős sírját egy mamutlapockacsont alatt.

Tiszafüred, 2020. október 14. A tiszafüredi Kis Pál Múzeum régésze egy bronzkori tömegsír feltárásán dolgozik Tiszafüred határában 2020. október 14-én. Idén szeptemberben egy mezõgazdasági beruházás alapozási munkálatai során egy csontváz került elõ, ezért indult meg a régészeti leletmentés. A leletek az i.e. 1700 körüli idõbõl származhatnak, de a késõbbi természettudományos vizsgálatok ezt még pontosítani fogják. A testek több mint fele gyermekeké, a csecsemõtõl a kamaszkorúig, és mivel látványos külsérelmi nyomokat nem láttak eddig, feltételezhetõen valamilyen fertõzõ betegség gyorsan eltemetett áldozataira bukkantak. MTI/Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

A több tudományterület szakértőiből álló csoport megállapította, hogy egypetéjű fiú ikerpár esetéről van szó, melynek tagjai nem egy időben haltak meg. A közelben unokatestvérük sírját is megtalálták.

A kutatók eredményeiket a Nature Communications Biology című tudományos lapban mutatták be. Hatalmas löszrétegek alatt 2005-ben bukkantak az egyedülálló sírra az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) Keleti és Európai Régészeti Intézetének (OREA) munkatársai.

„Egyedülálló, mert eddig még nem tártak fel háromévesnél fiatalabb kisgyerekektől származó csontvázakat a korai Homo sapiens korából. Ráadásul ezek az első őskőkorszaki csontvázak, melyeket Ausztriában találtak”

– mondta Christine Neugebauer-Maresch, az OREA tudósa.

Egy évvel később a kettős sír közvetlen közelében egy másik, szintén jó állapotban megmaradt sírra bukkantak, benne egy három hónapos baba maradványaival. A sírok mellett számos fa-, kő-, és állati csontokból álló leletet találtak, melyek a jégkorszaki vadászok és gyűjtögetők kultúrájának életkörülményeire utalnak.

A gyerekeket egy táborhely szélén teknőbe helyezve és vörös krétába – egy színezőanyagba – ágyazva temették el. Ez megfelelt a korabeli felnőtt síroknál ismert temetkezési szokásoknak.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A testeket egy mamutlapockacsonttal fedték le, mely megvédte a csontvázakat a föld nyomásától és távol tarthatta a nedvességet – ezzel magyarázzák a szakértők, hogy a leletek ilyen jó állapotban maradtak fenn. Sírmellékletként elefántcsontgyöngyökből álló nyakláncot találtak a csecsemők mellett. Ez és a bonyolult sírszerkezet arra utal, hogy a csecsemők nagy jelentőséggel bírtak a korszak társadalmában. Az első vizsgálatok után a Bécsi Természettudományi Múzeumban (NHM) kezdték meg a csontvázak alapos elemzését.

Az osztrák szakértők molekuláris genetikai elemzéssel állapították meg a három csecsemő nemét és rokonsági kapcsolataikat. Így ez az

„első, molekuláris genetikai módszerekkel igazolt, legkorábbi bizonyítéka egy ikerszülésnek”

– idézi Ron Pinhasit, a Bécsi Egyetem kutatóját az ÖAW pénteki közleménye.

A közelben lévő másik sírban talált harmadik csecsemőnél is végeztek genomelemzést. Eszerint a három hónapos baba fiú volt, az ikrek harmadik fokú rokona, valószínűleg unokatestvére.

„Egy paleolitikum kori, több ember maradványait rejtő sír feltárása már önmagában különlegesség. Az pedig, hogy a törékeny gyermeki csontvázmaradványokból elegendő és kiváló minőségű DNS-t lehetett kivonni, minden várakozásunkat felülmúlta”

– fogalmazott Maria Teschler-Nicola, az NHM antropológusa.

A fogzománcok vizsgálatával megállapították, hogy a csecsemők kifejletten jöttek világra. Míg azonban az ikerpár egyik tagja 6-7 hétig élt, a másik a születésekor, vagy röviddel azután meghalt. Haláluk eltérő ideje a csontvázak elhelyezkedését is megmagyarázza.