Fotó: Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár
Kevés olyan beruházás történt a természetátalakítási projekt során, amelynek értelme is volt. A Keleti-főcsatorna ezek közé tartozott. Eredetileg rabmunkával akarták kiásatni a medret, ahogy a Szovjetunióban oldották meg számos csatorna építését, hullahegyeket hagyva hátra. Szerencsére nem így történt – szemben a tiszalöki duzzasztógát építésével. Gépesített eszközöket alkalmaztak végül, és a tervek szerint, az első ötéves terv végére sikerült is átadni a mesterséges folyót. Az öntözött termőterületek növelése volt a cél, de nem készültek el a főcsatornához tartozó vízhálózatok, nem telepítettek öntözőberendezéseket, így korántsem használták ki a csatorna nyújtotta lehetőségeket. Nem is beszélve arról, hogy az öntözött területek nagy részén olyan növényeket termeltek, amelyek fölöslegesen emésztették fel a munkaerőt és a költségeket, nem segítették a mezőgazdaság talpra állítását, az ország élelmiszerellátását és nehezen gyógyítható tájsebeket ejtettek az alföldi pusztákon.
Fotó: Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár
Borvendég Zsuzsanna, a Történeti Kutatóközpont tudományos munkatársa
Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet oldalán olvasható el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!