Ballagi Mór 1815. március 18-án született Inócon, egy Zemplén megyei kis településen, szegény család gyermekeként. Gyermek- és ifjúkorát nélkülözés és számos szerencsétlenség árnyékában élte. Kisbérlő édesapja egy 1821-es tűzvész következtében teljesen elszegényedett és az adósok börtönébe került, ezért az egész család nyomorogni kényszerült. De Ballagi Mór – akinek „szelleme széttörte nyomora bilincseit” – tehetségét és szorgalmát kamatoztatva felülemelkedett a nehéz körülményeken, és fáradhatatlan munkájának köszönhetően több tudományterületen is maradandót alkotott.
Tanulmányait Nagyváradon kezdte, ahol filozófiát tanult. Kitartása és vasszorgalma ez alatt az idő alatt csak még erősebbé tette: az éjszakákat a nagyváradi templomok csarnokában töltve és az utcai lámpák fényénél tanulva telt életének ezen időszaka, majd tanulmányai folytatása céljából Nagyváradról Pesten át Pápára gyalogolt, ahol azonban anyagi gondjai miatt csak fél évet töltött, s ahonnan Mórra, majd a felvidéki Surányba került házitanítónak. Ott a helyi plébános segítségével latinul és görögül tanult. Mindössze 18 éves volt, amikor Pápán felvételt nyert filozófiai tanulmányokra, amelyeket követően a budai politechnikumban folytatott műszaki tanulmányokat. Kiváló nyelvérzéke már ekkor megmutatkozott: az egyetemi évek alatt annyira jól tanult, hogy tanulótársainak latin nyelven tartott órákból tartotta fenn magát.
Ballagi Mór a magyar nyelvű bibliafordítás gazdagításában is jelentős szerepet vállalt: lefordította Mózes öt könyvét és Józsué könyvét, amely munkái meghozták számára a megérdemelt kitüntetést: a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Ez az elismerés felébresztette benne a nemzetépítés vágyát:
s ezzel belekerül a negyvenes évek ama nemzeti és eszményi sodrába, mely az újabb Magyarországot megalkotta; abba a hősies küzdelembe, mely az osztrákosító önkényuralom alatt elalélt magyar nemzetet álmából felébreszteni, mely az osztályjogok és kiváltságok nyűgei alatt szenvedő népet politikailag felszabadítani, az alkotmány sánczai közé bevenni, mely az idegen szellemen élősködő tudományt és irodalmat szabaddá, erőssé és magyarrá tenni tűzte ki magasztos czéljául.
1842-től a Tübingai Egyetemen bővítette filozófiai és teológiai ismereteit, itt szerezte meg a bölcsészdoktori címet. Ezután visszatért Magyarországra és a Szarvasi Evangélikus Gimnázium tanára, majd igazgatója lett. Tanári munkájával járó feladatai mellett pedig a környékbeli, nem magyar nyelvű településeken a magyar nyelv terjesztésével foglalkozott. Később a Kecskeméti Református Teológiai Akadémián és a Pesti Egyesült Protestáns Teológiai Akadémián (mai Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának elődje) oktatott bibliamagyarázatot és keresztény hittudományt. 1848-ban tevékeny szerepet vállalt az első magyar egyetemes tanügyi kongresszuson, honvédkapitányként részt vett a szabadságharcban, a szarvasi hadba vonulók szervezője volt.
Fotó: REGIKONYVEK.HU
Tudományos pályáját a nyelvészet területén kezdte meg, 1840-ben elhangzott akadémiai székfoglalója nyelvészeti témában íródott (Nyelvészeti nyomozások). Aktívan részt vett a Kazinczy-féle nyelvújítási harcban: 1857-es A nyelvújítás és a nyelvrontás című értekezése az utónyelvújítás egy fontos darabja. Akadémiai felszólalásának eredményeként 1872-ben megindult a Magyar Nyelvőr című folyóirat. Ballagi elsősorban jelentéstannal, összehasonlító nyelvészettel és nyelvtörténettel foglalkozott. Nyelvészeti tevékenységei közül talán szótárírói munkássága a legismertebb: nevéhez köthető a negyedszázadnyi gyűjtögetés eredményét bemutató, töretlen munkakedvvel összeállított A magyar nyelv teljes szótára (I–II. Pest, 1866–73), amelynek létrejöttéről Ballagi a következőképpen írt:
[…] tanulmányoztam irodalmunkat első zsengéitől kezdve a legujabb korig, ügyeltem a külömbféle vidékeken divatozó élő nyelvre, az alréteg parlagain fölsarjadt vadontermékekre, közmondásokra, népregékre, mesékre és népdalokra, és buzgó gondot és szeretetet fordítottam a nyert anyag minden oldalú értékitésére. Mondhatom is, hogy alig mult egy-egy nap, mely jegyzékeimet némi adalékkal nem gazdagította volna; mert vagy eddigi szótárainkban nem található, irodalmilag ismeretlen kifejezésekre akadtam, vagy ismert kifejezéseknek a szokottól eltérő értelmű használatát észleltem, vagy egyéb olyas közönségesen fitymált apróságot fedeztem fel, melyek összegéből, mint sok egyes csepekből az áldást hozó eső, alakul a nemzeti szellem szóbeli kifejezésének kincse.
A 83 ezer címszavas szótár jelentősége többek között abban áll, hogy ez az első kifejezetten értelmező céllal létrejött szótárunk, valamint a magyar szóösszetételek rendszeres szótárazásának is az első jelentősebb kezdeményezése. A szótár rövid ismertetését tartalmazó előszóban Ballagi kiemelt célként jelölte meg az egyes szavak, kifejezések különböző, sajátos jelentéseinek középpontba állítását, példaként pedig a bálvány, valamint a hasad az agyara kifejezéseket említette. A magyar nyelv teljes szótára napjainkban is érdekes és tanulmányozásra érdemes darab: segítségével egyrészt bepillantást nyerhetünk a 19. századi magyar nyelv szókincsébe, másrészt pedig lehetőséget kínál az elmúlt több mint másfél évszázad alatt nyelvünkben végbement változások vizsgálatára is.
Ballagi Mór szó- és szólásgyűjtő munkájának eredményeként jelent meg a Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye (Szarvas, 1850). Ebben a közmondásokat az anyanyelvünkkel együtt megszerzett kincseknek nevezi, amelyek „[n]emzedékről szállnak nemzedékre örökül s a ma bővítve adja át a hónapnak vezércsillagokúl a nép embereinek s intésül vezetőinek”, valamint kiemeli azt is, hogy a közmondások jól tükrözik egy-egy nyelv grammatikai, szókincsbeli sajátosságait, eltéréseit, ezért ha az egyes példabeszédek, közmondások esetében annak idegen nyelvben előforduló változata is fellelhető volt, azt Ballagi szintén feltüntette, ezzel megmutatva, hogy „[…] egy és ugyan azon eszme milly külömbfélekép fogatott fel a külömböző népektől.”
Fotó: NEMZETI KÖNYVTÁR
Ballagi Mór nyelvészeti témakörben alkotott számos munkája sorából nem hagyható ki a Magyar–német és német–magyar kéziszótár, amelyet többször átdolgozott, bővített, javított, s amely napjainkig a legkiemelkedőbb magyar–német és német–magyar szótárak egyike.
Fotó: Parókia portál
Ausführliche theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache für Deutsche címmel jelent meg német anyanyelvűeknek írt magyar nyelvtana, amely több kiadást megélt. A nyelvkönyv célja a magyar grammatika német nyelvű feldolgozása és rendszerezése. Ballagi grammatikája a magyarnyelvkönyv-írás történetének egyik fontos állomása.
Ballagi Mór 1891. szeptember 1-jén hunyt el. Temetésén Szász Károly püspök a következő szavakkal emlékezett meg róla:
törhetetlen erős akarattal, kitartó szorgalommal küzdötte föl magát a nyomorból, és megjelent tudományosságunk egén, mint egy fényes meteor, a mely évtizedeken keresztül világított és terjesztette a tudást a nép minden rétegében.
Felhasznált irodalom
- Kovácsné Pázmándi Ágnes 2015. Múzeumok Éjszakája a Rádayban. EKE Hírlevél. XII. évfolyam 2015/3. sz.
- Millisits Máté 2015. Kétszáz éve született Ballagi Mór. Református Újság. XXII. évf. 5. szám
- Szőts Farkas 1907. Emlékezés Ballagi Mórról. Protestáns Szemle. 19. évf. 9. füzet
- Tóth Lajos 1983. Ballagi Mór. Arcképek Szarvas múltjából. 31–34.
- Ballagi Mór. 1885. Vasárnapi Újság. XXXVII. évfolyam 37. sz.
- Ballagi Mór. 1842. Ausführliche theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache
- Ballagi Mór. 1850. Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye, 1–2. köt.
- Ballagi Móric. 1857 Nyelvújítás és nyelvrontás. Magyar Tudomány. 2000/10. sz.
- Ballagi Mór. 1873. A magyar nyelv teljes szótára I.
A szerző Nagy Dóra, a Nyelvtervezési Kutatóközpont ügyviteli szakértője
