Az állam környezetvédelmi minisztere, Matt Kean a Twitteren jelentette be vasárnap, hogy az első példányok kihelyezése óta eltelt másfél év alatt ötvenről 118-ra emelkedett a Mallee Cliffs Nemzeti Parkban élő erszényesnyulak száma, vagyis működik a ragadozómentes övezetek kialakításának modellje.
A miniszter bejelentette, hogy további állatfajokat telepítenek be, újabb ragadozómentes övezeteket alakítanak ki és ezzel Új-Dél-Walesben "véget vetnek a fajok kihalásának". Folynak próbálkozások a faj újrahonosításával Dél-Ausztrália államban is.
A WWF szerint az erszényes nyulak valaha Ausztrália területének hetven százalékán honosak voltak, de az európaiak betelepedése óta számuk drasztikusan csökkent, napjainkban már csak az Északi Terület és Nyugat-Ausztrália száraz, sivatagos vidékein, valamint Queensland egy apró délnyugati zugában fordulnak elő. Fő természetes ellenségei a vadmacskák és a rókák.
Egy másik elterjedt erszényesnyúlfaj, a fehérfarkú erszényesnyúl (Macrotis leucura), más néven kis erszényesnyúl vagy kis bilbi már rég kihalt. Utolsó hiteles észlelése 1931-ből származik. Az ausztrál őslakosok beszámolói szerint ők még az 1960-as években is találkoztak a faj egyedeivel, de azóta ők sem látták, így mára nagy valószínűséggel a faj végleg kihalt.
Az Ausztráliában bilbyként emlegetett erszényesnyulak kultikus státuszt élveznek az ausztrál popkultúrában, szerepelnek a velük hatvanezer éve együtt élő őslakosok dalaiban és történeteiben. Fontos funkció jut nekik az európai eredetű húsvéti kultúrkörben is: sok ausztrál háztartásban az Európában megszokott csokinyúl helyett csokibilbyt ajándékoznak a gyerekeknek.
Borítókép: Dcoetzee/Wikipedia
