Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) tudósai szerint a hetekig égő nagy tüzek egyre forróbbak és hosszabb ideig is égnek a bolygó számos olyan részén, ahol mindig is voltak erdőtüzek. Manapság azonban már a távoli északi területeken, a kiszáradó tőzegmezőkön és a felolvadó permafroszton is fellángoltak a tüzek.
A tanulmány szerint a 2010–2020-as időszakban feljegyzett tüzekhez képest 2030-ra akár 14 százalékkal is nőni fog a szélsőséges tüzek száma világszerte.
A növekedés 2050-re elérheti a harminc százalékot, az évszázad végére pedig az ötven százalékot.
Andrew Sullivan, az ausztrál állami kutatóintézet, a CSIRO munkatársa elmondta, hogy a tűzgyakoriság globális elemzése alapján 1,3-1,5-szeresére nőhet az ilyen jellegű tűzesetek lehetősége. Az eredmények nem változtak az alacsony vagy magas szén-dioxid-kibocsátási forgatókönyv esetén.
A tanulmány a szélsőséges tűzviharokat rendkívüli vagy szokatlan tüzekként határozza meg, de ez a meghatározás helytől függően jelentősen eltérhet. Mint Sullivan rámutatott: az Északi-sarkvidéken egy tőzegtűz óránként csak centimétereket terjed, de hatalmas területeket érinthet, mert nincs ott senki, aki bármit is tehetne ellene.
Egy ilyen tűz a tőzeglápokban extrém tűznek számít, de nem hasonlít ahhoz, amit például Kaliforniában tartanak extrém tűznek
– fűzte hozzá.
A tanulmány csak a szélsőséges tüzek előrejelzésével foglalkozott, de a szerzők szerint a földhasználat változásával és a népesség növekedésével a kisebb erdőtüzek száma is növekedni fog.
