Közlegényből tábornok

160 éve született Szurmay Sándor tábornok, az uzsoki oroszlán.

Báró uzsoki Szurmay Sándor gyalogsági tábornok

1945. március 26-án a magyar fővárosban még alig csitult el a fegyverzaj, amikor a zuglói házában végső nyugalomra lelt Szurmay tábornok, a 20. századi magyar hadtörténelem szinte egyedülálló csillaga. Az öreg tábornok ekkor már 84 éves volt és a II. második világháború eseményeiben semmilyen szerepet nem vállalt. Ennek ellenére halálos ágyánál mégis megjelent egy szovjet tiszt, hogy hadifogságba hurcolja az egykor igen neves, és rettegett uzsoki oroszlánt. Szerencsére erre már nem kerülhetett sor, az utolsó óráiban kínlódó öreget már a szovjet tiszt is sorsára hagyta. Ki volt ez a magyar főtiszt, akit még a szovjetek is név szerint számon tartottak bő húsz évvel az I. világháború lezáródása után? Ki volt az, akinek nevét 1945 után nem volt tanácsos emlegetni?

Szurmay Sándor 1860. december 19-én született egy kis faluban Boksánbányán (ma: Románia), evangelikus családban. Apja kalaposmester volt, akinek korai halála miatt a fiúnak abba kellett hagynia a szegedi főreáltanodát (gimnázium) 15 éves korában, és a vasúthoz ment dolgozni. Szurmay tehát nem szerzett érettségit, ami tekintve, hogy milyen fényes karriert futott be az Osztrák- Magyar Monarchia hadseregben, akár meglepő is lehetne. De nem példa nélküli karrier volt az övé, hiszen Csanády Frigyes tábornok és Hazai Samu honvédelmi miniszter is a régi Véderőtörvény szerinte sorozással került a katonai pályára.

Elindul egy katonai karrier

Szurmay Sándor életét mintha a gondviselés egyengette volna, hogy a későbbi hadvezér példátlan haditettekkel írja be magát a magyar történelembe, és tegyük hozzá, az orosz hadtörténetbe. Külön érdekesség, hogy sorozáskor a katonaorvos háromszor is alkalmatlannak nyilvánította az alacsony növésű Szurmayt, holott semmilyen testi hibával nem rendelkezett, sőt kiváló tornásznak számított. Nyolcheti alapkiképzést kapott Lugoson, amely után, a budapesti Ludovika Akadémia két évig (1883-1884) tartó tisztképző tanfolyamára vezényelték, ennek letelte után rögtön hadnaggyá nevezték ki, és tanárai rábeszélésére maradt a magyar királyi Honvédség tényleges állományában. A Ludovika Akadémia előkészítő tiszti tanfolyamát mindkétszer évfolyamelsőként végezte el 73 hallgató közül. Innentől viszont nem volt megállás, egy újabb sikeres tanfolyam után Bécsbe került a hadiiskolába, amit a legjelesebb tisztként végzett el és így került automatikusan a vezérkarhoz, azon belül is a vasúti irodához, ahol a felvonulási, logisztikai feladatokat tanulmányozhatta. Ekkor már a Kiegyezés szellemében a hadvezetés arra törekedett, hogy a honvéd alakulatoknál is legyenek vezérkari tudású, szemléletű tisztek háború esetére.

Szurmay 1892-ben századosként került fél évre a budai várba, a Honvédelmi Minisztérium I. Ügyosztályára. Ez az ügyosztály a legfontosabb fogaskerék volt a honvédség logisztikai szervezése és összes ezzel kapcsolatos ügy irányításában. Szurmay hadtörténeti tanulmányok megírása után könyvet írt a honvédség fejlődéséről, amiért Ferenc József a Katonai Érdemkereszt III. osztályával tüntette ki. Sőt, az akadémiai rendszer megreformálójaként Szurmaynak mint a ,,miniszter szerény munkatársa”- ként meghatározó szerepe volt, mivel egy 1897-es törvény az ő javaslatára lett a király által elfogadva és szentesítve. Szurmay Sándort kiváló értelmi képességei és lelki tulajdonságai emelték egyre feljebb a katonai ranglétrán, így 1898-ban őrnagy, 1901-től alezredes, négy évvel később ezredes és 1907 óta a Honvédelmi Minisztérium II. Ügycsoport főnöke, 1910-től vezérőrnagy, ezzel egyidejűleg 1910. február 3-án az I. Ügycsoport főnökévé nevezték ki, miután ennek korábbi vezetője, Hazai Samu honvédelmi miniszterré lett. Szurmayt tehát előmenetele és képességei a legmagasabb katonai pozíciók betöltésére tette hívatottá, a világháború előestéjén 1914. május 1-től altábornagy és augusztustól államtitkár is.

Az I. világháború kitörésekor Szurmayt is hajtotta a tettvágy, hogy a harctérre mehessen, de mint I. Ügyosztály vezetője ezt azonnal mégsem tehette meg, mert Hazai a felgyorsult események közepette nem nélkülözhette jobb kezének számító munkatársát. Ezért csak 1914 novemberében nyílt arra lehetősége, hogy a frontra mehessen. November 22-én még a Honvédelmi Minisztérium Szent György téri hivatalában dolgozott, három nappal később már Nagybereznán (ma: Ukrajna) vette át az Ung völgyi hadseregcsoport parancsnokságát. Eredetileg ugyan a kinevezése csak a 38. honvéd hadosztály élére szólt, de a 3. hadsereg parancsnoka, Boroević Szvetozár mégis úgy döntött, hogy egy 40 km-nyi frontszakasz parancsnokává teszi. Szokatlan ugrás ez a szigorúan hierarchikus felépítésű Habsburg haderőben, amellyel a magyar altábornagy három rangidősebb osztrák altábornagyot előzött meg. Lehet, hogy a szerb-horvát Boroević döntésében Szurmay magyar mivolta játszott szerepet, hiszen Magyarország határát kellett megvédeni, mindesetre a döntés telitalálatnak bizonyult.

Báró uzsoki Szurmay Sándor gyalogsági tábornok

Az első komoly siker

Ugyanis 1914 végén az osztrák-magyar hadvezetés komoly gondban volt, mert az orosz túlerőt egyedül kellett feltartóztatnia, mivel a megígért német segítség továbbra sem érkezett. Az I. világháború egyik legkritikusabb helyzete állt elő az északkeleti Kárpátokban, mivel úgy tűnt, hogy az oroszoknak elég egy nagy lendületet venniük, hogy betörjenek Magyarországba és ezzel kiüssék a Monarchiát a küzdelemből. Az oroszok november végén Homonnánál (ma: Szlovákia) már 40 km mélységben álltak magyar területen, tartalékok alig voltak, a csapatok nagy része demoralizálódott, a helyzet tehát kilátástalannak látszott. A válságos helyzetet Szurmay altábornagy megjelenése oldotta fel, aki képes volt két nappal a frontra érkezése után győzelmet aratni, amikor az oroszokat egyik legbiztosabb pozíciójuknál, Méhesfalvánál (ma: Szlovákia) támadta meg és kényszerítette visszavonulásra. Nem teljesen mellékes tényező, hogy Szurmaynak semmilyen fronttapasztalata nem volt. Méhesfalva elfoglalása után az oroszok már a többi állásukat sem tarthatták és így szabadult fel Homonna november 28-án. Ez után a Szurmay-csoport Uzsok környékét tisztítja meg, ezután átdobják őket Bártfa környékére, ahonnan megindulva lényeges módon avatkoztak be a limanovai csatába.

Szurmay és Katonai Mária Terézia Rend

Nyikolaj Ivanov tábornok azon a nézeten volt, hogy először Magyarországot és az Osztrák- Magyar Monarchiát kell kiütni a játszmából, hogy elszigeteljék Németországot. Ennek érdekében már 1914 végén újra megindultak csapatai a Kárpátok ellen, hogy lejussanak a magyar Alföldre, de a valódi küzdelem 1915 januárjában vette kezdetét. Emiatt a legtöbb honvéd gyalogezredet a Beszkidekbe csoportosítják és Szurmay altábornagyot – Boroević kérésére, aki egy táviratában keresztelte el őt uzsoki oroszlánnak – Galíciából rögtön visszavezénylik az Uzsoki-harccsoport élére. Szurmay februárban Boroevićtől átkerült a 2. hadsereg alárendeltségébe, aminek később lett jelentősége. Hónapokig tartó erőpróba vette kezdetét, offenzívák és ellentámadások követték egymást, borzalmas küzdelem zajlott, sokszor a kegyetlenül hideg időjárással. Voltak olyan napok, amikor a fagyásos sérültek, és fagy halottak száma magasabb volt, mint a fegyveres harc által elszenvedett hősi halottaké. Mint Szurmay írja visszaemlékezésében, ezekben a hónapokban ,,egyik krízis követte a másikat”, de a mindent eldöntő fordulópont 1915 áprilisában következett be, amikor az uzsoki frontszakon a védelmi vonalak összeroppantak az újabb orosz offenzíva alatt. Szurmay altábornagy háromszor kapott visszavonulási parancsot, de azokat mégsem hajtotta végre, mert bízott csapataiban és a kiépített védelmi vonal tarthatóságában. Végül a vele szomszédos német Déli hadsereg vezetése is a magyar altábornagyot kezdte támogatni, ezért a felsőbb hadvezetés is elfogadta Szurmay szándékát, bár a bekerítés veszélye végig fönnállt és az oroszok már 10-15 soros rajvonalakban támadtak, de sikerült kitartani. Szurmay ezzel azt is megakadályozta, hogy a harcok Uzsoknál is újra magyar területre tevődjenek át, és ezt a cári orosz hadsereg már a későbbiekben sem tudta elérni.

Az oroszok veszteségét a Kárpátokban ezekben a hónapokban 500 ezer (halott, sebesült, hadifogoly) főre lehet tenni, míg a saját veszteség ennek körülbelül a fele volt. Ma már elmondható, hogy az oroszokat ezekben a hónapokban sikerült morálisan megtörni, hiszen a legjobb szibériai hadosztályaikkal együtt sem tudtak áttörni a Kárpátokon. Ez nagy részben Szurmay Sándor érdeme is volt, aki az elmondott haditettéért később bárói rangot ,,uzsoki” előnévvel és a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét kapta meg. Szurmay altábornagy végig a keleti fronton harcolt, így részt vett a Bruszilov-offenzíva elhárító harcaiban is, majd 1917. februárjától honvédelmi miniszter lett, augusztustól pedig gyalogsági tábornok. Példaértékű helytállása és tettei IV. Károly király elismerését is kivívta, aki 1918. október 27-én neki ajánlotta fel, hogy legyen Magyarország miniszterelnöke, ez végül elmaradt, pedig Szurmay tábornok az a személy volt, aki képes lehetett megfékezni az elszabadulni készülő káoszt.