A könyvesemberek fasizmusa

Van még lejjebb?

Csuti meg Tomi, akikhez később csatlakozott Lilu meg Eke Angéla is, akikről szintén fogalmam sincs, hogy kicsodák, ezért maradjunk annyiban, hogy ők együtt a művelt és érzékeny véleményvezérek, és akik annyira szívükön viselik a magyar melegek sanyarú sorsát, hogy védelmükben lenácizzák a tiltakozó édesanyát. Sőt az akasztást, meg az emberirtást is kinézik belőle.

Aberrált, nevesincs celebek – annyian vannak, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni – gondoltam, majd odáig jutottam, el kell engedni őket az ostoba és gyűlölködő véleményükkel együtt. De akkor, akár a gondolatrendőrség keretlegényei, gépem képernyőjére nyomultak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének hivatalos közleménysorai: „A politikai célú könyvrombolás Magyarország és Európa legszégyenteljesebb emlékei közé tartozik. Nem egyszerű véleménynyilvánítás, hanem közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével. El a kezekkel a könyvektől!”

Erre már Isten bizony földhöz vágtam a golyóstollamat. Mert attól, aki egy néhai csinibaba puccoskodó férje, vagy egyszerűen csak huszonnegyedik Lilu, esetleg várpalotai rapper, aki fullra nyomja a kretént, nos attól mit várjon az atyámfia. De ha a könyvesemberek, a kiadók, az írott betű féltő mecénásai sem képesek többre vagy másra, mint előkapni a nácikártyát, az bizony régi beidegződésre, szánalmas szegénységi bizonyítványra vall.

Mert ha az egyetlen érved, hogy nácinak nevezed a másikat, akkor ez azt jelenti, egyáltalán nincsenek érveid. Ady Endre óta tudjuk: antiszemita az, aki beszél róla meg aki abból akar élni. Ha nem telik többre, csak annyira, hogy egy négygyermekes édesanyát – aki mellesleg jobboldali politikus – a nácikhoz hasonlítanak ezen úriemberek, akkor ez nemcsak milliónyi magyar édesanyára nézve sértő és lekicsinyítő, hanem ugyanolyan sértő és lekicsinyítő a holokauszt és a szovjet koncentrációs táborok valamennyi áldozatára és emlékére. Meggondolták mindezt? Kérjenek bocsánatot az élőktől és a holtaktól. Politikai aduként használják szenvedésüket.

Különösen kérjenek bocsánatot, ha azt is méltóztatnak elolvasni, mit üzengetnek és kívánnak azok, akik miatt nácizni tetszenek. Például: „Te is meg leszel semmisítve, gyászkeret fejű nyomorék.” A másik: „Kívánom, hogy a gyereked homoszexuális legyen, te rasszista!” A harmadik: „Óvatosan lépj ki az utcára.” A negyedik: „Máglyára dobnálak, lelocsolnálak benzinnel, aztán elszívnék egy cigit, a csikket pedig rád dobnám, égj el elevenen, te genetikus hulladék.” Halálos fenyegetés, megsemmisítés, emberégetés. Máglya és kemence. Ki is akkor a náci?

A tragédia emlékét szennyezik be, amikor méltatlanul ütnek vele. Ráadásul Dúró Dóra nem elégette azt a kiadványt, hanem ledarálta. Micsoda különbség! Mert az égetés fojtogató füsttel, korommal jár. Ellenben a darálás környezetkárosítás nélkül csak a szennyet tünteti el, a papír újrahasznosítható marad, akár még könyvnek is.

Nemcsak hazug, okafogyott is a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének követelése, hogy el a kezekkel a könyvektől! Viszont annál hangosabb az édesanyáké: el a kezekkel a gyerekeinktől!

Egyébként hazánkban, akár valamennyi, a kultúrát támogató országban, évente tonnaszámra darálnak be, hasznosítanak újra eladhatatlan, rossz könyveket.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma