Tehát káromkodás lesz a Bánk bánban. Amikor ezt olvastam, ujjongva arra gondoltam, hogy végre színpadjogot kap az egyik első, magyar nyelven lejegyzett (14. századi) káromkodásunk, a „Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh” vagyis a „Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket.” Valljuk be, a dühöngő magyeri urak ezt akár kiálthatták volna a gyűlölt merániaknak.
Csak hát sajnos nem így káromkodnak majd az átértelmezett Bánk bánban, hanem úgy, mint a külvárosi lakótelepen vagy egy DK-irodában.
Már most unom az egészet… de azért lássuk csak miről is van szó.
„Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Bánk bán című előadásunk, mely Vilmos Noémi és Törley-Havas Sára, a Színház és Filmművészeti Egyetem rendező és dramaturg szakos hallgatóinak vizsgamunkája,
Katona József drámájában nem szereplő jeleneteket és mai, köznyelvi szóhasználatot, néhol trágár szavakat is tartalmaz.”
– így tájékoztatta nézőit a Pécsi Nemzeti Színház, hogy legalább ne előadás közben lepődjenek meg vagy lépjenek le.
Aki azt hiszi, hogy most a kötelező konzervatív felháborodás következik, az nagyon téved, mert már nincs min felháborodni, annyira túl vagyunk mindenen, annyira megszoktuk az alföldista színházi megoldások honi kulturális burjánzását. Tudjuk jól, hogy nem vagyunk eléggé modernek, trendik, és nem értjük, hogy le kell porolni az ósdi darabokat, és még mindig nem értjük, hogy a – harminc éve divatjamúlt – posztmodern a divat.
Dehogynem értjük, a négy fal között azt is elismerjük, hogy a posztmodern még mindig divat. Értsd: öltönybe vagy kortárs ruhába öltöztetni egy múltbeli szereplőt maga a sziporkázó találékonyság, géniusz-lelemény; mai aluljáró-nyelven megszólaltatni egy királyt vagy herceget xy-díjas megoldás!
Vagy csak egy ötven éve szintén divatjamúlt jelenség, ami az elmaradott libsi berkekben még mindig menő – hja, kik is ragadtak bent New-Mucsa sarában.
„Helyet kaptak benne olyan jelenetek és szövegek melyek az eredeti drámában nem szerepelnek, így egy attól eltérő tartalmú és mondanivalójú feldolgozás született. A fentiek miatt az előadást 16 éven felüli nézőinknek ajánljuk, valamint felhívjuk diák és pedagógus közönségünk figyelmét, hogy az előadás eltér a tananyagtól.”
