Ma már a legtöbb nyugat- és észak-európai országban nem szabad kimondani, leírni sem a karácsony szót, sem Jézus Krisztus nevét, mivel az sérti a nem keresztények, köztük a muszlim bevándorlók „emberi jogait”. Egyre több nyugati városban a templomok helyét mecsetek foglalják el, a harangszót elnyomja a müezzinek és imámok hangja, egész városnegyedek vesztik el hagyományos kultúrájukat, életformájukat, s válnak idegen telepesek enklávéjává. A brüsszeli birodalom nagyurai, kis vazallusai s különös vágású (lásd Sztálin et.) médiacsatlósai már azt is elfelejtették, hogy az egységes Európa alapító atyái egykor keresztény demokráciáról álmodtak. Pedig ma egyre világosabban látjuk, hogy Schumannak igaza volt: az európai demokrácia „vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”
Most éppen az utóbbi opció látszik erősebbnek, de ez csupán látszat. „…kívül és belül: / poklosan örvényült, háborult világ, / de a remény sohasem meghaló, / ha minden utolsó szalmaszál / ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!” – üzeni nekünk az örömhírt Nagy Gáspár.
Ma van adventus Domini, röviden advent első vasárnapja. Bárki bármit mond, üzen, tanácsol, mi, magyarok milliói – határon innen és túl –, nem felejtjük el a karácsonyt. Ma elkezdünk szívvel-lélekkel készülni, várakozni rá. Az Úr eljövetelére.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!