Vágó István kétmilliós kretén-kerete

A Fidesz szavazótáborát alpári módon „kétmillió kretén” seregének nevezni undok kártevés.

Budapest, 2011. április 14. Vágó István televíziós mûsorvezetõ, a Magyar Demokratikus Charta egyik szóvivõje részt vesz azon a sajtótájékoztatón, amelyet a 2011. április 16-ra, az új alaptörvény elleni tiltakozásul szervezett tüntetésrõl tartottak a Batthyány-örökmécsesnél. MTI Fotó: Kallos Bea Fotó: Kallos Bea

Vágó István kétmilliós keretébe tartozom. S kevéssé izgatna, hogy mit pöfög egy önelégült tévés csillag, ha nem volna oly tisztelettudó az ország általa nem sokra tartott népe. Amely a nyakkendős-kecskeszakállas urak egyetemes kinyilatkoztatásait komolyan veszi, mi több, irányadónak tekinti. Mert a tetemes tárgyi tudás, a celebség aurája s a (műsor)vezetői szerep lefegyverzőn „hitelesítik” gerjedt dörgedelmeit is.

Pedig nem kellene! Ha otromba kiszólása legalább a köz javát célozná, mint ama francia kultúrpolitikusé, aki a német egyesítés revansista légkörében azt találta mondani, hogy 35 millió „baromból” (vagyis az akkori teljes gall népességből) kell öntudatos állampolgárokat nevelnie. Aki küldetéses öntudattal legalább fel akarta emelni nemzetét, s nem megosztani és olcsón pocskondiázni.

Vágó István azonban magas véleményével besorolt a saját nemzetét mucsaizók, a gatyamadzag kultúrát vagy rettenetes vidéki szavazókat emlegető gyászhuszárok közé. Még ha a politikai túlpartról tette is, a Fidesz szavazótáborát alpári módon „kétmillió kretén” seregének nevezni undok kártevés. Hogy miért? Mert mások megbélyegzésével, letaposásával próbál emelvényt gründolni önmagának és eszmei táborának. A tudást közkinccsé tevő, a jót, szépet és igazat közvetítő értelmiségi magatartás helyett.

A választások közeledtével lassan elsikkad a lényeg: a valós teljesítmény és minőség mérlegelése. Mert a százszor elismételt hazugság, a lejárató jelzők, a tényeket fejük tetejére állító csúsztatások ránk okádják a vélemények kaotikus pluralizmusát, ahol elsikkad a gondos család- és otthontámogatás, a nemzeti érdek alapú külpolitika, a távlatos országépítés. Másfelől pedig nincsen ország-eladósítás, globális erőknek hajbókolás, elcsatolt véreink megtagadása sem. Csak gátlástalan manipuláció, negédes lépre csalás és „trükkök százai”.

S amíg nyakkendős levitézlett tekintélyek a véleményszabadság szent nevében erre gyúrnak, csalfa, vak reményeik szerint meglesz annak mérges gyümölcse: elvadult, öntudatlan népcsordává züllhet bármely, jobb sorsra hivatott nemzet. S akkor megigazultan kreténezhet, konzumidiótázhat, mucsaizhat Vágó úr – beteljesítve az anarchista látnokok jóslatát. Akik meggyőződéssel hirdették, hogy bármely állami struktúra óhatatlanul megtermi az okostojások és a ravaszok uralmát.

Megszívlelendő intelem! De tegyük hozzá, a tétel csak abban az esetben érvényes, ha a tudáselit visszaél szellemi fölényével. S akkor, ha a ravaszokat, soron kívül törtetőket nem szorítják egyértelmű játékszabályok betartására, mint amilyen, mondjuk a tízparancsolat. (Esetünkben hangsúlyos a „Ne tégy hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen!” tanítása.) Az ellenszer tehát a szabadság és a rend kombinációja, a fogalmak, szándékok és cselekedetek egyértelműsége, s a felebaráti/honfitársi felelősségvállalás. Ám ha e feladvány meghaladná a kirekesztő játékmester befogadóképességét, akkor javaslom, vegyen igénybe telefonos segítséget.

Vágó úr, a legjobbakat kívánva jelzem, a lehetőség adott: Legyen ön is „két-milliomos”!

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.