A hírek sorrendje

Hisztizik a három szörnyeteg, s persze nyomukban a teljes ellenzéki sajtóbudi.

Fotó: Mirkó István

Érdemes logikai sorrendbe rendezni az ünnepek utáni első hétfő „híreit” és ellenzéki megnyilvánulásait.

Mert igenis van logikai sorrendje ennek az egész elmebajnak.

Az első ebben a sorban a Dumaszínház újévi „produkciója”, melynek keretében valami Lengyel Tamás nevű színész (Istenem, akkor vajon mi volt Latinovits?) „parodizálja” Áder Jánost.

A „paródia” abból áll, hogy nevezett senki felmondja súgógépről a teljes összellenzéki kiskátét. Ebben annyi humor van, mint egy februári, esős és ködös kedden kutyakakit szedegetni a parkban. Az összellenzéki kiskátéról pedig csak az juthat eszünkbe, amit a Toldiban olvashatunk (nem tudom, ma még tanítják-e, vagy a PDSZ meg a szülői munkaközösség tiltakozásai miatt levették a kötelezők listájáról, nehogy túlterheljék szegény diákokat):

„Átok és hazugság minden ige szádban! / Egy betű való sincs, Toldi György, a vádban. / Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette, / Úgy szeressen Isten, ahogy engemet te! / Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vitéznek, / Béresek között is től cudar csihésnek: / Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba, / Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba.”

Pontosan ez illik a mi ellenzékünk bármely megnyilvánulására. S hogy mikor fogunk egy malomkövet hajítani Toldi György bosszantó népe közé? Remélem hamarosan…

De térjünk vissza az ócska ripacs humortalan humorára. Ugyanis a paródiában azt a bizonyos humort az Áder mellett évek óta jeltolmácsként közreműködő, hallássérült Weisz Fanni kifigurázása akarta megjeleníteni.

Egy hallássérült, jelelő nő egészen alpári, egészen humortalan, egészen vérlázító, ócska és tehetségtelen kifigurázása volt a humor ezeknek az alakoknak az évvégi műsorában. Ráadásul a gyönyörű és mindig kedves Weisz Fannit egy zsíros hajú és lenyűgözően tehetségtelen némber akarta utánozni.

Igen, és ez így volt tökéletes. Mert ezek pont ilyenek.

Mindezek után illesszük a sorba a második dobásukat: a Weisz Fannit utánozni akaró némberhez külsőleg és belsőleg egyaránt hasonlító ellenzéki némberek (nagy és Bősz a Szél, mi, Szabó?) hozzáfogtak azon hisztériázni, hogy a miniszterelnök az asszony és az asszonyság szót használta az immáron méltán világhírű és remélhetőleg Nobel-díj várományos Karikó Katalin kapcsán. Mindezt a lehető legnagyobb elismerés és tisztelet összefüggésében és ebben a szövegkörnyezetben.

Ezen hisztizik most a három szörnyeteg, s persze nyomukban a teljes ellenzéki sajtóbudi. Ezek hisztiznek az asszony(ság) miatt, ezek, akik szerint O1G, és egyszerűen imádják ezt a kifejezést, sőt, azt is elmondták már, hogy ez egy remek „jelszó” és „összekovácsoló ereje van”.

Ha csak úgy nem…

Akiket a „g” kovácsol össze, azok közé kell jó nagy malomkövet hajítani.

Amúgy pedig egy jó tanács: soha ne hagyjuk, hogy elrabolják és megbélyegezzék a szavainkat, a fogalmainkat. Soha ne engedjük, hogy ránk erőltessék az idióta újbeszélt, ami a képességtelenek és gondolattalanok pótcselekvése. Mi mindig merjük büszkén kimondani, hogy éljenek a nagyszerű asszonyok és asszonyságok, akiké minden tiszteletünk. Az ostoba, aljas, gonosz némberek pedig le vannak sza…va.

A harmadik „hír” a sorban, hogy Kálmán Olga megosztotta közösségi oldalán a Dumaszínház jelenetét (Similis simile gaudet), a negyedik pedig, hogy Kálmán Olga törölte közösségi oldaláról a Dumaszínház jelenetét.

Ez így, együtt tökéletes.

S már csak annyit kell tudnunk ennek a némbernek a „törléséről”, hogy azt imigyen indokolta:

„Ismét remek ízelítőt kaptunk abból, hogy ami a Fidesznek fáj, arra azonnal ráküldi a bérkommentelő hadat, a lakájsajtót”.

Persze, Olgi. De ha meg így van, akkor miért törölted a remekművet? Becsináltál a fideszes „bérkommentelőktől”. Ennyire gyáva vagy? Hol a dicső amazon? Futás gyorsan Feri hátsófele mögé! Ott legalább otthonosan mozogsz.