Színművészetis olcsó siker

Ódry Árpád dédunokájának az őse életének alapos áttanulmányozását ajánljuk.

20201019 Budapest Performanszot tartott a Független Szabad Egyetem elnevezésű csoport az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) Szemere utcai épülete előtt, az eseményen magyar és külföldi egyetemek. A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) diákjainak írt szolidaritási nyilatkozatokat tárták a közönség elé színészek közreműködésével. fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán Forrás: Magyar Nemzet

Ódry Árpád dédunokája a harmincas évek támadásaihoz hasonlította a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel (SZFE) kapcsolatos intézkedéseket – adta hírül tegnap nagy lelkesedéssel a „nagyonigazhirek.hu”, azaz a HVG. Az említett dédunoka, Fischer Gábor mint egyfajta proliforradalmár felszólítja az SZFE új vezetését, hogy adják át Ódry Árpád mellszobrát a legendás rendező „valódi örököseinek”. No nem a legitim vezetésnek, nem is a legendás színészek emlékeinek, hanem a (kapaszkodjunk meg karosszékünkben) a „tiltakozó hallgatóknak”, értsd: az anarchista forradalmároknak, akik ma Magyarországon „ébren tartják a szabadság lángját”. Mindezt azok után, hogy a református egyház több mint hetven év után végre visszakaphatja a kommunista rendszer által elvett Ódry Színpad épületét.

Hogy Fischer Gábor mennyit tud az épület történetéről, meg egyáltalán dédapjáról, a habitusáról, a gondolkodásáról, azt nem tudom. Csak sejteni merem, hogy méltatlanul keveset.

Éppen a harmincas évek egyik legismertebb irodalmi lapja, a Napkelet ugyanis így írt az 1937-ben elhunyt Ódry Árpádról: „Nem volt ő művészetének elvi forradalmárja, nem a tagadás szelleme vezette, hanem a teremtés zaklató ösztöne, mely lázasan kereste működésének külön helyét és magaslatát; lázasan, de nem hebehurgyán, nem a pillanatok lármás visszhangját, hanem a legkülönb eszmények megközelítésének hasonlíthatatlan gyönyörűségét szomjazva. A felelősségvállalás a gyors és könnyű sikernek – meglehet – csak botlatóköve; hanem a valódi érdemnek és dicsőségnek mégis csak egyetlen föltétele.”

Amit a hosszú írásból érdemes kiemelni: „Nem a népszerűség éltette, hanem a jobbak becsülése s a tulajdon művészi öntudata. Az önismeretnek ez az örökös, üdvösen termékenyítő pokoljárása bizony többet ér az olcsó siker mennybemenetelénél.”

Tehát még egyszer: az önismeret pokoljárása többet ér az olcsó siker mennybemenetelénél. A blokádozó hallgatókon éppen az önismeret képességét kéne meglátni ahhoz, hogy Ódry Árpád örököseinek tituláljuk őket. De az olcsó siker nekik mindennél többet ér. És a megnyilatkozása alapján a dédunokának is. Amíg a gőggel teli, megvezetett diákok sokasága áll szemben a valósággal, addig felesleges bármilyen örökösnek nevezi az önteltség fiatal császárait.

A dédunokának az őse életének alapos áttanulmányozását ajánlom vagy az aktuális események tisztánlátását. Megszólalása addig csak egy olcsó siker marad.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.