Ne kerteljünk: ami ma Németországban, tágabban egész Nyugat-Európában történik, az vegytiszta totalitarianizmus. Nehéz lenne eldönteni, hogy Angela Merkel Németországa az 1930-as évek hitleri Németországához, vagy Eric Honecker NDK-jához áll közelebb. Mindegy is, a kettő között nincsen lényeges különbség, amit számtalan olyan magyar ember meg tudna erősíteni, akit először a nyilasok üldöztek, majd a kommunisták. Akik egyébként sok esetben ugyanazok voltak.
Mi történt? Egy Németországban futballozó magyar kapus elmondta a véleményét egy közéleti kérdésben, ezért kirúgták az állásából. Természetesen az „európai értékek” jegyében. A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében. A sokszínűség – többek között a vélemények sokszínűsége – jegyében.
Előtte a magyar válogatott kapusa, egy másik német klub játékosa állt ki „a család az család” mozgalom mellett – neki nem esett bántódása. Persze, mert ő a liberális elvárásoknak megfelelően nyilvánult meg. Igaz, jobban tette volna, ha marad a kaptafánál, helyesebben a kapufánál, és nem megy bele olyan hülyeségekbe, hogy a család az család. Mert a család az persze, hogy család, amint a ló az ló, a kutya meg kutya. Nem kell, hogy egy focista magyarázza ezt el nekünk. Mi is tudunk magyarul. Helyesebben: mi tudunk magyarul, és tudjuk, hogy ha két homoszexuális vagy három transznemű mit tudom én micsoda összeáll, az nem lesz család, ahogyan a kutya sem lesz ló attól, hogy azt mondjuk rá, és attól sem, hogy Gulácsi Péter pálcika figurákat rajzolgat a tenyerére.
Az ügynek van néhány fontos tanulsága.
Ma a nyugati világban a szólásszabadság azt jelenti, hogy mindent mondhatsz, amit szabad.
Ha olyat mondasz, ami a liberális fősodornak tetszik, sztár vagy, ha olyat, ami nem, akkor kicsinálnak.
A liberálisok lényegüket tekintve azonosak a nácikkal és a kommunistákkal: nem tűrik és keményen megtorolják az ellenvéleményt.
Ha meghátrálsz, csak rosszabb lesz. Petry Zsolt ott követte el a hibát, hogy magyarázkodni kezdett. Hogy önkritikát gyakorolt. Hogy ő nem úgy gondolta. Mert a liberálisok pont úgy működnek, mint a kommunisták: nem nyírják ki egyből az embert. Először önkritikára, nézetei visszavonására/megtagadására kényszerítik az ellenvéleményt megfogalmazót. Először feltörlik vele a padlót, és csak utána végzik ki.
