Bevetésen az igazi szivárványkoalíció

A globalista hegemónia vezéregyéniségének a hazai helytartói, az aljas eszközökben sosem válogató civil szervezetek komoly feladatot kaptak, melynek könnyen sírás lehet a vége.

A borítóképen: a pedofilellenes törvényjavaslat egyes módosításai ellen tartott demonstráció résztvevői az Országház előtti Kossuth téren 2021. június 14-én Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A rendszerint kisebb zavargások és feszültségkeltések helyett most komoly téttel bíró gigaakciót szervezett a nemzeti konzervatív erők hatalmának ellenőrzésére és visszaszorítására hivatott legfontosabb magyar internacionalista szervezet, az Amnesty International.

Abból, hogy ezúttal az országban fellelhető összes valamire való civil szervezetet maga köré gyűjtötte, egyetlen dologra következtethetünk: a kormány pedofil-törvénycsomagjába integrált, a születési nemtől eltérő nemi identitások, a nemváltás és a homoszexualitás médiamegjelenését szabályozni hivatott törvénymódosítási javaslat

talán még jobban a frászt hozta a globalista erőkre, mint a pedofilok elleni fokozódó szigor.

Ne legyenek kétségeink: a szivárvány színeiben pompázó tíz (!) könnyes szemű, bőszen visító szervezet által keltett hangzavar forrásában elsősorban nem az egyes LMBTQ-emberek lelki világának a megóvása keresendő. Persze a kisebb, eszközként használt egyesületek és főként a precízen felépített, sematikus üzenetrendszerrel kondicionált tömegekről elhihető, hogy tényleg elhiszik, hogy jogsértő diktatúra épül köréjük; a saját identitásukkal háborúban álló zilált lelkek bármilyen külső hatalomra irányuló gyűlöletre kaphatók annak érdekében, hogy ne kelljen szembenézniük saját démonaikkal.

A borítóképen: a pedofilellenes törvényjavaslat egyes módosításai ellen tartott demonstráció résztvevői az Országház előtti Kossuth téren 2021. június 14-én
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A valódi indíték a nagyszabású akcióra azonban a főszervező (Amnesty International) és az azt pénzelő hatalom érdekeinek a megsértésében keresendő.

Maga Vig Dávid vezérigazgató is megjegyezte, hogy a törvénymódosítás nem fejti ki, hogy mit ért a szexuális és nemi devianciák „népszerűsítésén” és „megjelenítésén”. Teljesen egyértelmű, hogy a XXI. században nem is volna kivitelezhető a 18 éven aluliak médiafogyasztásának a teljes körű kontrollja, pláne nem az olyan saját kézben levő tartalomgyártó- és megosztó felületeken, mint a Netflix.com és társai. Az is kristálytisztán látható, hogy mi a kormány célja ezzel a kiegészítéssel: a nyugati kultúrába egyre mélyebben beszivárgó, az emberek szilárd identitásának a szétzilálását célzó LMBTQ-propaganda – ami tiszta sor, hogy előbb-utóbb nyíltan ki fog állni a pedofilok mint szexuális kisebbségek jogaiért is – terjesztéséért felelős, nemzetközi hátterű szervezetek befolyását akarja kigyomlálni a gyerekeket körülvevő, átláthatatlan információhalmaz és hatásmechanizmusok zűrzavarából.

Azt akarja, hogy az iskolai felvilágosítások szervezői az általa ellenőrzött körökből kerüljenek ki, és ne mehessen oda bárki (többek között) a transzneműség mint teljesen normális és hétköznapi jelenség iránt érzékenyíteni.

A kormány azt akarja elkerülni, hogy öt-tíz év múlva a reklámokban egy úgynevezett szivárványcsalád már teljesen hétköznapi családként jelenjen meg. Nem azért, mert gyűlölné, üldözné vagy kiközösítené őket, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy ne váljon a normává olyasmi, ami a népesség alig néhány százalékát érinti. Jobban mondva azt szeretnék, hogy még létezzen olyan, hogy norma.

Ez az, amit az Amnesty International (oldalán a TASZ-szal és a többiekkel) minden erejével megpróbál megakadályozni. Azért, mert

félti a hatósugarát, retteg tőle, hogy a kormány részéről veszély fenyegeti befolyását a lehető legfontosabb területen: a jövő generációi értékrendjének az alakítása terén.

Ha pedig rájuk nem tudnak hatni a kellő és elvárt mértékben, nagyon komoly dorgálásra számíthatnak azoktól, akiktől a fennállásukat biztosító milliókat kapják.