„És akkor most betiltják Szapphót?”
„Úristen, már nem olvashatják a kiskorúak Proustot?”
„Atyaég, hát száműzik a magyar iskolákból Faludyt?”
„Be akarják tiltatni Shakespeare-t, hát normálisak ezek?”
Világvége, szivárványapokalipszis, földindulás, barnaeső, diktatúra.
Ilyen tragikus álfelháborodásoktól hangos a magyar balliberális média, hisz az itt állomásozó nemzetközi értelmiségük rögtön elindította az elterelő hadműveletet, s kiadta a parancsot, hogy a pedofilellenes törvényt gúnyolni és félreértelmezni kell, no meg nevetségessé tenni. Közleményezett a nem éppen szeplőtelen MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) és persze Nyáry Krisztián budoárművész is megcsillogtatta műveletlenségét – ő különben azzal szerzett magának babért, hogy a XIX. század eleji pallérozott nyelvezet nemtudoraként homoszexuálisnak kiáltotta ki Kölcsey Ferencet. Csak nehogy felfedezze a „szerelmetes barátom” kifejezést a régi levelezésekben, mert ki tudja, mire következtet a fékezhetetlen agyveleje.
De visszatérve: aljas csúsztatás az egész műfelháborósdi, hisz szó sincs arról, hogy bárki bárhonnan írókat ollózna ki. Vagy talán a fent említett alkotók elsősorban a szexuális orientációjukról ismertek? Emiatt tiszteljük őket? Ez a munkásságuk lényege, kvintesszenciája? Korántsem!
A kormánypártok által benyújtott és elfogadott pedofilellenes törvény ugyanis tiltani fogja a homoszexualitás és a nemváltás népszerűsítését és megjelenítését a 18 éven aluliaknak, például a jövőben nem lehet iskolai előadást tartani ezekről a témákról. A diverzitás kvótázó Hollywood, a dollármilliárdokat termelő streamingszolgáltatók amúgy is olyan mennyiségben öntik a fiatalok fejébe az LMBTQ-propagandát, hogy ez ellen egy kormány szinte eszköztelen, még jó, hogy ennyit megtettek. Mármost amikor naponta érkeznek hírek arról, hogy Nyugaton hány kisfiút vagy kislányt terelnek a biológiai nemével ellentétes irányba, és olykor az is kiderül, hogy milyen sok tragédia, elrontott élet fekszik ebben a szivárványos toleranciakoporsóban, akkor világossá válik, hogy miről van szó. Mert nehogy azt gondoljuk, hogy ezek az érzékenyítések az elfogadásról szólnak, hanem inkább arról, hogy normává akarják tenni a saját ideológiájukat. Mert ez ideológia, a szivárványos zászló és a horogkeresztes zászló jottányit sem különbözik egymástól.