Mondja már meg valaki: ki az a Velencei Bizottság? Nem, nem arról van szó, hogy ne tudnám pontosan, milyen sóhivatalról van szó, hogy mikor jött létre, milyen céllal és kik a tagjai. A kérdésem arra vonatkozik, hogy ki az, és honnan veszi magának a bátorságot, hogy egy szuverén ország demokratikusan megválasztott országgyűlésének csaknem 80 százalékos többsége által megszavazott törvény lényegi elemeinek megváltoztatását követelje? Ami gyakorlatilag a törvény hatályon kívül helyezését jelentené.

És ki az az Európai Bíróság? Aki szerint, ha az unió valamelyik, a degenerálódás és az aberráció magas fokára jutott országában két homoszexuális összeállását elismerik egy családnak, akkor az unió bármelyik, a normalitás maradékait még őrző országában is el kell ismerni őket családnak? És aki szerint ez fontosabb mindenféle nemzeti és egyéb identitásnál.

A fenti intézmények gyakorlatilag azt mondták ki, hogy sem demokrácia, sem nemzeti identitás nem számít. Hogy teljesen mindegy, hogy egy adott országnak mik a hagyományai, hogy milyen módon kívánják berendezni az életüket annak lakói, hogy a szavazók többsége hogyan dönt abban a kérdésben, hogy kik és milyen értékek mentén vezessék az országukat. Az embereknek kuss, kivéve, ha rendesen szavaznak. Ha nem, akkor suttyó vidéki bunkók, akik éretlenek a demokráciára, s akiket érzékenyíteni és fenyíteni kell.

Elég sokat éltünk a kommunizmusban, hogy megalapozottan mondhassuk: ez pontosan ugyanaz, mint ami a kommunizmusban volt. Csak most nem reakciósok vagyunk, hanem mucsaiak. Demokratikusan megválasztott képviselők helyett most nem párttitkárok akarják eldönteni, hogy miként éljünk, hanem „tekintélyes jogászok, akadémikusok, az alkotmányjog és a nemzetközi jog szakértői” (ilyenekből áll a Velencei Bizottság). És nem marxista-leninista esti egyetemet szerveznek nekünk, hanem érzékenyítő tréningeket. És nem pol-beat koncerten nyomják az ideológiát a tizenéveseknek, hanem LMBTQ-aktivisták könnyfakasztó történeteinek iskolai előadásain.

Akkor lássuk, hol állunk 31 évvel a kommunizmus bukása után.