A gázt az Északi Mező nevű gázlelőhelyről termelik majd ki, amelyen Katar és Irán osztozik. Ez a világ egyik legnagyobb ismert gázmezője, melynek kitermeléséről az idén kötött megállapodásokat a katari kormány. A gázmező kitermelésével a tervek szerint Katar éves gáztermelése a jelenlegi 77 millió tonnáról 2027-re 126 millió tonnára nőhet.”

Nem véletlenül idéztük éppen a 444-et. Ott ugyanis gyakorlatilag képtelenek arra, hogy megírjanak egy sima hírt mindenféle értékítélet nélkül. De most, éppen most, valamiért sikerült nekik. Semmi hozzáfűzni való, semmi gúny, semmi értékítélet, száraz, korrekt hírközlés csupán. Vajon miért?

Tudjuk, de ne foglalkozzunk vele.

Nekünk ugyanis van hozzáfűznivalónk.

Nos tehát, van egyszer ez a német „politika” – ami valójában nem politika, hanem a vélt vagy valós tömegízlés és tömegvélekedés kiszolgálása. (Tömegről és kultúráról ne beszéljünk egy mondatban, mert annak már nincsen semmi realitása.)

A német „politika” tehát most azt képzeli éppen, hogy a tömegek mindenekelőtt jók akarnak lenni. Jók, toleránsak, befogadók, és mert ez a németeknél a második világháború óta kötelező, öngyűlölők. Így aztán a német „politika” felfedezte Katarban az armageddont. Ugyanis Katarban nincsen demokrácia, Katar pénzzel intéz mindent, Katarban vendégmunkások haltak meg a stadionépítések közben a rettenetes munkakörülmények miatt, de ami még ennél is rettenetesebb, Katarban tilos az LMBTQ-propaganda, bebörtönzik a homokosokat, és még sört sem lehet inni.

Katar maga a pokol.

Ám a focivébé valamilyen rejtélyes és kiszámíthatatlan véletlen folytán éppen abban a pokolban zajlik. (A pénznek ehhez semmi köze, nyilván…)

De ha már ott van a focivébé, akkor a német „politika” gyorsan felfedezte az ebben rejlő lehetőséget. És megérkezett a német válogatott, és politizálni kezdett. Hisztériáztak Katar miatt, a tarthatatlan katari állapotok miatt, a FIFA is terítékre került, a német válogatott szivárványszínű cipőfűzőt húzott magára meg szívecskés karszalagot, továbbá befogott pofával pózoltak a kamerák előtt – tessék megnézni a Halál ötven óráját, mindezt összevetni Hessler ezredes alakjával és a Panzerliedet éneklő német harckocsizókkal, kristálytiszta lesz az út a német elmebajtól a német elmebajig, de ha már, akkor idézzük ide Pierre-t, vagyis: „Nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember.”

Tehát zajlik Katarban a német „politika”. Persze mindjárt az elején kapott az egész egy vajszínű árnyalatot, ugyanis nem tudott nem eszébe jutni az embernek, hogy ezek a „német” fiúk aztán majd hazamennek, és otthon, klubcsapataiknál magukra öltik a mezüket, rajta a Quatar Airways felirattal, mert azért van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja.

Ám most a vajszínű árnyalat zöldesvörösre váltott. Lásd, mint fent: Németország irgalmatlan mennyiségű gázt vásárol meg Katartól. A halott vendégmunkások meg a börtönbe zárt homokosok ügye addig is visszaköltözik Neuer szivárványszínű cipőfűzőjébe.

Igazából egy kérdés marad, ami viszont felteendő: tényleg ez lenne a német tömeglélektan? Ezek lennének a németek?

Bónusz kérdés: Daniel Freund barátunk mindezt teljesen rendben lévőnek találja? Vagy esetleg, kivételesen egy, azaz egy Facebook-bejegyzés erejéig nem velünk és a magyar „diktatúrával”, hanem a sajátjai ocsmány farizeusságával foglalkozik majd? (Spoiler: nem fog.)    

 Ui.: Azért nem ártana legalább szivárványszínűre festeni majd azt a katari gázt. A fényességes Európai Unió úgysem ért már máshoz, csak a rögeszmés ködszurkáláshoz. Menni fog…

Borítókép: LNG (Fotó: AFP/Anadolu Agency/Sefa Karacan)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!